Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-30 / 14. szám

A kinai horoszkop szerint Patkany vagyok - mondja Cernyne Mitterhauszer Marta Foszerepben: vedelmezo ,, Villamosra vartam. Egyjdkepu ferfi igen alaposan vegigmert— volt neki mit, hiszen akkor meg 120 kilon tul allt meg a merleg mutatoja, ha rddlltam —, es csak annyit mondott: en igen nagy r a becsiildm, es bizom magaban. Akkor neztem meg jobhan. Kato­­likus pap volt. Ez mar azt jelenti, eleg sze­­les korben ismernek, talan nem haszonta­­lan, amit csinalok. “ Mottokent is allhatna ez a kis tortenet mindazok elott, amit Cernyne Mitter­hauszer Martarol beszelgetesiink soran megtudtam. — Egy gyerekkori elmeny melyen megmaradt bennem, es ugy gondolom, ez nagyban befolyasolta az egesz eletemet. Apam egyik drarol a masikra az utcara ke­­rult. Benesnek koszonhetden elveszitette tanari allasat. A nagy megrazkodtatas el­lenere ekkor egy eletre szolo figyelmez­­teteskent mondta: a tortentek ellenere le­­gyetek biiszkek, a csaladban a nivot tar­­tani kell. Ne leledd: szabad vagy es a szabadsagoddal azt csinalsz, amit jonak latsz, de masok szabadsagat sosem vesze­­lyeztetheted. Es meg valamit a lelkembe vesett: az embemek nem szabad sem a hi­­tet, sem az dnbecsiileset feladnia. Apam evangelikus, anyam pedig romai katolikus vallasu volt, en hoi az egyik templomba mentem, hoi a masikba, es bizonyara ezert lettem tolerans. nSzokimondo termeszete mikor nyilva­­nult meg eloszor? — Tulajdonkeppen ez is az emlitett ido­­szakban tortent. Az osztalytarsaim kozott volt egy ikerpar. Sokszor jottek ehesen az iskolaba, gyakran tizoraijuk sem volt. Igen sajnaltam oket. Nem azert eheztek, mert szukdsen elt a csalad! Az anyukanak egyeb, fontosabb elfoglaltsaga volt. Egy­­szer a nagymise utan eppen 6 kezdett lec­­keztetni, hogy illetleniil viselkedunk a templomban. Ekkor nem tudtam magam tilrtoztetni. Egyenesen megmondtam ne­ki: tdrodjon a sajat gyerekeivel, adjon ne­­kik enni. Haza sem ertem, a sziileim mar tudtak a „fellepesemrol“. Pozsony akkor tajt kisvaros volt, a patikus mamamat szin­­te mindenki ismerte. Apam megertette, azert nem hagytam magam, mert nem bi­­rom elviselni az igazsagtalansagot. E7 Tehat kiallt masok mellett, a tobbie­­kert. — Mindig en voltam az osztaly szovi­­voje. A tarsaim biztattak: te mondjad meg, te nem felsz. £7 Valdban nem felt? — Dehogynem. Csak amo­­lyan akadalyfuto tfpus vagyok. Ha latok egy akadalyt, tudom, le kell gyoznom. Mindegy, hogy atugrom-e, ledontom vagy alatta maszok at, a le­­nyeg, hogy tuljussak rajta. S az elet mind­ig ugy hozza, hogy koriilottem osszegyul­­nek azok, akik ram tamaszkodnak, akik biztatnak: fel kell szolalnod. Ilyenkor is apam szavai csengeneg a tulemben: az 1s­­ten nem bottal ver es nem penzzel fizet. A ratermettseg nem sajat magatol letezik, s ha megvan, kamatoztatni kell. nAkkor is szolni mer, amikor fel? — Igen. Sot, amig csak kicsit felek, ad­­dig lehet velem beszelni, de amikor nagy felelem kerit hatalmaba, olyankor vesze­­lyes vagyok. CJ??? — Ennek bizonyara az a magyarazata, hogy a kinai horoszkop szerint Patkany va­gyok. Ez pedig intel 1 igens allat, tudvale­­vo, milyen nehez megmergezni. Ha sarok­­ba szoritjak, igen veszelyes, tamad is. Tu­dom, nem szep allat, es sokkal jobb volna, ha Sarkany vagy Tigris lennek. l7 Szelldebbre nem gondol? — Nem. A szelidek mindig mindenre rafizetnek. Persze — talan —jo lett vol­na, ha az eletben is piros maslis cicuskent kenyeztetnek, simogatva torodnek velem. Nekem ez nem adatott meg, mindenert kiizdenem kellett. Nem panaszkodom: a jo Isten szeret engem: Ajandekba ugyan nem kaptam semmit, de a ket kezemmel megteremtettem, amire vagytam. n Kesobb, a munkahelyen is akadtak vedelmezesre szorulok? — Igen. Mindsegellendrzo szakember­­kent azok mellett alltam ki, akik az elel­­miszeripari cegeknel a gyartasert es ami­­nosegert voltak felelosek. Nekem nem volt mit veszitenem, en megmondhattam: nem lehet a szalamiba hus helyett lisztet meg tejport tenni. Husz ev alatt pontosan ismer­­tem az elelmiszereink minoseget. Tud­tam: semmivel sem rosszabbak (sot az ak­­koriban kiilfbldonhasznalt vegyszerektol mentesek voltak), mint a hatarainktol nyu­­gatra kesziilt termekek. A rendszervaltas­­kor igen felhaboritott, hogy a lakossagot eppen a „veszelyes“, „egeszsegtelen“ es megki tudja, milyen jelzovel illetett elel­­miszerekkel ijesztgettek. Szamomra vila­­gos volt: ezek a szovegek az uj piacszer­­zes „talajat“ probaltak elokesziteni. D De ekkor mar nem a minosegellen­­drzoket vedelmezte... — Nem, hiszen a fogyasztok taborarol volt szo. Ozonlott kiilfoldrol a sok silany minosegu termek. Talan meg emlekeznek arra a rengeteg elektronikai cikkre, amelyeket kiilfbldon az energiaigenyesse­­giik miatt nem forgalmaztak - mind na­­lunk kotott ki. Ezekre a problemakra mu­­tattam ra a Fogyasztok Foruman, amely­­nek az egyik alapitoja voltam. Tudtam, a szomszedos Becsben jol mukodik a fo­gyasztok erdekvedelme. Nem voltam rest, kapcsolatot teremtettem az ottani lelkes szakemberekkel. Ok johiszemuen figyel­­meztettek: vigyazzatok, nehogy Europa szemetdombjava valjatok. Nehezen tudtok vedekezni, mert keves informacio jut el hozzatok. n Ekkor kezdte itthon a harangokatfel­­reverni... — Nem csupan harangveres volt, ka­­pudongetes is. Sajnos, nem sok ered­­mennyel. Kormanyok jottek, miniszterek mentek, de a fogyasztok vedelmet senki sem vette komolyan. Pedig ez az igazi po­­litika. Ez olyan terulet, amely mindenkit erint. UAztan adodott egy nagy lehetoseg... — Igen. Amikor a Szlovakiai Kereske­­delmi Felugyeloseget fel akartak oszlat­­ni, mert feleslegesnek tartottak. En vallal­­tam, hogy helyette korszerii fogyasztove­­delmi intezetet hozok letre. Sajnos, nem sikeriilt. Az ott dolgozok tulnyomo tobb­­seget nem lehetett megvaltoztatni, egysze­­riien nem voltak kepesek az europai szin­­vonalhoz kozelfteni. Az pedig eron felii­­li volt, hogy a tudatukat valtoztassam meg azoknak, akik az ellenorzest tulsago­­san mereven vettek. Ha mindjart az ele­­jen kemenyebben kezbe vettem volna a dolgokat, sikeriil. De folyton az jart az eszemben: miert eppen nekem kell utcara kuldenem valakit... n Az elmult evben ujabb lepcso elott allt. Ezt ugy hivjctk: politika. — Osztrak barataim meg 1990-ben megjosoltak: te a politikaban fogsz kikot­­ni. Akkor tiltakoztam es kizartnak tartot­­tam ezt. Soha semmi kozom nem volt egyetlen parthoz sem. Most a Szocialde­­mokrata Part alelnokekent sem politikus­­nak erzem magam. Inkabb a vedo szerep­­korom kiszelesitesekent veszem fel. Ami­kor a feliigyeloseg elerol politikai okok miatt eltavolltottak, tudatositottam: ha tovabb akarom folytatni a tevekenysege­­met es hasznos akarok maradni a tobbseg szamara, kizardlag a politikai ut jarhato. Nem veletleniil csatlakoztam a legkisebb parthoz. Meggydzddesem: ennek a part­­nak oriasi lehetosegei vannak, amelyeket eddig nem hasznalt ki. Az europai orsza­­gok nagy reszeben eppen a szocialdemok­­ratak huztak ki a katyubol a gazdasagot, s vele egyiitt a lakossag nagy reszet. IJ Ugy gondolja, nalunk is erre volna sziikseg? — Demokracia nelkiil nem lehet lele­­gezni, de a szocialis szempontok figyelem­­bevetele elkerulhetetlen. A 20. szazadi Eu­­ropaban elkepzelhetetlen, hogy a tarsada­­lom dusgazdagokra es zsellerekre ta­­golodjon. Ezenmar reges-regtul vanavi­­lag. Az embereket egy ideig lehet hiteget­­ni, biztatni, de szolgahelyzetbe szoritani nem. Mindenkinek szem elott kell tarta­­nia az elni es elni hagyni elvet. Kiilfdldi partnereinknek is tobbszor elmondtam: ti nem adhatjatok nekiink a kinott gyerek­­cipotoket, a mi labunk felnott meretu. A mi nepiink is ugy akar elni, mint az osztra­­kok, a nemetek vagy a svedek. Elkepze­­leseink, gondolatvilagunk az ovekehez hasonlo, csak nem volt lehetosegiink, hogy megvalositsuk ezeket. Nekiink egy-ketev alatt annyit kell megtenniink, mint amennyire nekik tiz esztendo allt rendel­­kezesiikre. S valahogy ugy vagyunk, mint a fogyokuraval: amig az erdfeszitesiink­­nek (a koplalasnak) hetente latjuk az ered­­menyet, lelkesen folytatjuk, ha pedig a merleg nyelve a dieta ellenere sem moz­­dul,hajlamosak vagyunk feladni a harcot. Ezt pedig nem szabad. DEAR TEREZ

Next

/
Thumbnails
Contents