Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-08-30 / 14. szám
Ajandek a Szentatyanak Aszorgos kezii zoboralji asszonyok elhataroztak, hogy nagyon szep ajandekkal lepik meg a Szentatyata millecentenarium tiszteletere, magyarorszagi latogatasa alkalmaval. Talan mondanunk sem kell, hogy Jokai Maria tarn to no aktivizalta az asszonyokat es lanyokat cgy gyonyoru szep „alba“, miseing, karing es stola kivarrasara. Minden kezzel kesziilt, es a vicsapapati, koloni, zserei, ledeci, nagycetenyi, kalazi, gimesi, felsoahai es verebclyi himzok megmutathattak tigyesseguket es tudasukat. Akadt kozottiik idos matrona, de alapiskolas kislany is. — Miert feher a Szentatyanak szant karing? — kerdeztiik Jokai Mariatol. — Zoboraljan a legosibb himzes a feherre feher: a csipke (vert csipkerol van szo), a kotes. Mindent kezzel allitottunk ossze. Hosszu teli esteken es nyari delutanokon szorgoskodtak az asszonyok, amikor mar letettek a haz korul i munkat. — Mikorra keszilltek el a himzesekkel? — Mar augusztus elejere elkesziilttink, bemutattuk tobb helyen is az albat. Mindenhol elismeressel nyilatkoztak a hozzaerto emberek, sot nyomban akadtak ujabb megrendelesek, amelyeket talan majd teljesiteni tudunk. A miseinget augusztus derekan Magyarorszagon atadtak a nunciusi hivatalnak, es majd a fogadobizottsag nyujtja at a Szentatyanak. — ma — Akik Beke Sandor palyajat nyomon kovetik, tudjak, hogy utolso allomasa Szlovakiaban a Komaromi Jokai Szinhaz volt. Miutan letelt rendezo-igazgatoi mandatuma, meg eleget tett nehany kotelezettsegenek, majd tavozott Komarombol, es viszszatert Magyarorszagra. Azota hetek, honapok teltek el, a hirek Beke Sandor munkajarol, mukodeserol bizony szukosen jutottak el hozzank. Am a kultureletet figyelok szamontartottak, hogy Beke Sandor Magyarorszagon kivul rendezett Erdelyben es a Vajdasagban is. Munkajat mindentitt siker koronazta. Legutobb a Magyar Nemzeti Szinhazban Mikszath Kalman oly romantikus es mesesen bajos darabjat, a Szent Peter esernyojet rendezte. Orommel vettiik a hiret, hogy Beke Sandor palyazat utjan az Egri Gardonyi Szinhaz elere keriilt igazgatoi minosegben. Ami egy picit irritalo az igazgatoi szek clfoglalasanak iigyeben, az csupan annyi, hogy akadnak, akik feltik a szinhazat, mondvan, hogy Beke a nepies iranyzat fele hajlik majd. Ugy velem, hogy az aggodalmak megalapozatlanok, mivel Beke Sandor mar szamtalanszor bizonyitotta tehetseget, sokoldalusagat es mely rendezoi tudasat. ArPo Szonyi B. Maria Alarc nelkiil Mi a legnehezebb feladat? Eljatszani onmagunkat. Ha tudjuk, milyenek vagyunk, meg akkor is sokkal nehezebb sajat szerepiinkben maradni, mint onnan kilepve masokat utanozni. Miert? Mert a sajat szerepiinket csak akkor tudjuk eljatszani, megvaldsitani, ha megtalaljuk onmagunkat, onvalonkat. Ezt nem talaljuk meg a kiilvilagban, de a kornyezetiinkben sem — mert a sajat bensonkben van. Persze konnyebb lekoppintani mas szerepet, es konnyebb alarcok moge bujni. Csakhogy itt kezdodnek a bajok, mert nehezen talalunk vissza magunkhoz, vagy egyaltalan nem talaljuk meg onmagunkat. Konfliktusba keriilhetunk sajat magunkkal, es nem ertjuk, miert faj valami ott, beliil. Faj a lelck. Kesobb faj a test, mert minden fajdalom, bctegscg lelki eredctu. Ila egy tarsasagban koriilneziink, rajoviink, hogy nines ket egyforma ember. Ahogy nines ket egyforma ujjlenyomat, ugy ket egyforma kezfras sines. Nines ket egyforma hang vagy arejatek. Ket szinesz ugyanazt a szerepet nem fogja egyforman eljatszani. Ket tancospar ugyanarra az utemre, azonos melodiara nem fog azonosan mozogni, tancolni. Minden ember sajatosan fejezi ki erzelmeit, sajatosan mozog es egyenien ir. A keziras papirra rogzitett egyeni es kifejezo mozgas. Egyszer megtanultunk irni, es az agyunk surftette azt a kepessegiinket, amit barmikor elohivhatunk. Az irasinger vegigfut az idegpalyainkon, es a keziink izmait irasra kenyszeriti. A kez csak eszkoz. „Agyunkkal irunk“. Aki elveszti mindket kezet, annal is mukodik az irasinger, de az eszkoz athelyezodik. A szajaval vagy a labaval fog irni. Kepzeljiik cl, hogy egy alarcos bal kellos kdzepebe csoppentiink, ahol mindenki jelmezt visel es alarcot hord. Annyira jok a jelmezek, hogy senki nem ismer fel senkit. A hangjukat is ajelmeziiknek megfeleloen alakitjak az emberek. A jelmezesek kozott szimpatia es unszimpatia alakul ki. Ez a kialakult parokon es kisebb csoportokon is eszreveheto. Joi erzik magukat. Most azt kepzeljiik el, hogy mindenkirol hirtelen eltunik az alarc: Micsoda dobbenet! Eloldalognak egymas mellol a parok, lassan szetoszlanak a csoportok. Folytatodikaregi, avalos, a megszokott „hetkoznapi alarcosbal“, ami a legtobb ember altal elfogadott. Hol van az alarc nelkiili szemelyisegiink? Lathato az embercken? Latta mar valaki? Az onmagunkban hordozott alarc nelkiili szemclyisegiink a kezirasunkbol fejtheto meg, mert belerajzoljuk, beleirjuk, kivetitjiik a papirra. A kezirast nem lchet alarc moge dugni! Sokan megprobaljak elvaltoztatni a kezirasukat, ha peldaul hamisitani akarnak. De az „angyal-jelmezt“ es „angyalalarcot“ magan hordozo ember nem kepes minden tollvonasra jelmezt vagy alarcot huzni. A kezirasban megnyilvanul az emberek valddi szemelyisege. (folytatjuk)
