Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-07 / 6. szám
Meghdkkentd mesek A vakolatdarab jo ideje habozott. Vegul azonban Fugy erezte, hogy eljott a cselekves ideje, es apro pattogasok kisereteben a melybe vetette magat. McMarren atya szelid szomorusaggal csovalta meg a fejet a laba ele hullo faldarab lattan. Jstenem” - gondolta, de a cfmzett tele feltekinteni nem mert. Felo volt, hogy a templom mennyezete tele iranyitott pillantasa is elegendo ahhoz, hogy ujabb vakolatdarab keressen maganak stabilabb tartozkodasi helyet. Ovatos mozdulatokkal felcsoszogott a szoszekre. A templom ahitatos csendjeben hallani velte a fagerendakban vidaman lakmarozo, valoszinuleg a rekordok konyvebe valo mereture hizlalt szuregiment elegedett percegeset. Korbetekintett birodalman, nyajanak gyulekezohelyen. Szemevel kello ovatossaggal bebarangolta a templom minden zugat. Hat bizony Isten dicsoseget itt nem a pompa hirdette. Szolid, szereny menedeke volt ez Isten baranykainak. A baranykak azonban szep csendben kezdtek ezt megerezni, es lassan el-elmaradoztak az igehirdetesrol. Immar csak nehany tucat oregasszony tevedt be; valoszinuleg azert, mert szamukra mar tul soknak tunt a Blairfeldy templomaig megteendo het merfbld. Ott bezzeg volt minden, mi szemnek ingere. Hiaba, Blairfeldy gazdag falu azota, miota megnyitottak az uj olajmezot. McMarren atya hiaba intette hiveit, hogy ne engedjenek a kulsosegnek, hivsagok csabitasanak - az ember gyarld. Igy aztan Abergowrie polgarai a fiatal, dinamikus Graff atya miseire jarnak, es ott hallgatjak a vadonatuj orgona hangjait. Az atya nem volt megrdgzbtt almodozo, tudta, hogy ami itt tortenik, az nem puritan mertekletesseg, hanem ahogy a Noel, a krumpliorru kovacs (felteve, ha van voros szinu burgonya) kijelentette: ocska koceraj! Felto gonddal odalepett a templom egyetlen, valodi kincsehez, az aranyozott, majd otszazeves Madonna-szoborhoz, ovatosan elhessentett nehany porszemet, es elgybnybrkbdott a napfenyben uszo noalakban. Ez az ereklye evszazadokon at a telepules jelkepe volt, az osok, mint valami stafetabotot adtak at utodaiknak. Hanyszor, de hdnyszor probaltak mar fenyesebb templomok oltaraira „elcsabitani”, de a kozsbg minden igyekezetnek ellenallt. Az atya elmosolyodott magaban, s apro elegtetellel gondolt arra, hogy lehet ugyan akarmilyen cifra Graff atya temploma, a turistak megiscsak az o Madonnajat jonnek megnezni. Ilyenkor, nyaron igy aztan gyorsabban telnek a napok, hisz hosszu es izgalmas torteneteket tud meselni a Madonnarol, a kertben levo nagy tolgyfa alatt levo padra telepedve. A turistakat gondosan ugy iilteti, hogy hattal legyenek a roskatag templomnak. A hosszu es egyre maganyosabb teli napokra gondolva azonban megremegett a gyomra. Mr. Wilson Hoppkins kockas inget viselt, sotet napszemuveget a fejetetejere tolta, es rettenetesen izzadt. A nyakaban logo fenykepezogep kolompkent himbalodzott ide-oda. Figyelembe veve lagyan rugozo Chevrolettjet, es ropogos szazdollarosokkal szokatlanul vastagon belelt penztarcajat - tipikus amerikai volt, meghozza a gazdagabb fajtabol. Mr. Hoppkins rendkivuli modon lelkesedett, es atkozottul raccsolt. Lelkesedeset a nemreg megcsodalt Madonna szobor, raccsolasat pedig nagyapja egyik trefas kedvu genje okozta. Lepedonyi meretu kockas zsebkendojevel folyamatosan probalta tarkoig huzodo homlokarol a verejteket felitatni, nem sok sikerrel. Mindez azonban most sem, s altalaban nem nagyon izgatta. Teljes hewel igyekezett az atyat ravenni, hogy adja el neki a Madonnat. Szavaibol az atya nemi erofeszitessel kihamozta, hogy Mr. Hoppkins lelkes mugyujto, s hogy csak e szobor kedveert utazott ide, Skociaba.- Jatsszunk nyilt lapokkal, atyam - csapott vaskos tarcajaval a diofa asztalra - ketten vagyunk, hat kivetelesen oszinte leszek. McMarren atya szamara vilagos volt, hogy a kover amerikai eleteben ezek felettebb ritka pillanatok.- En ezt a szobrot, igy vagy ugy, de megszerzem. Kossunk mi ketten uzletet - sokat sejtetoen felemelte a penztarcajat.- Maga ket nap mulva bejelenti, hogy eltunt a szobor, en pedig most azonnal atadok onnek egy kis koffert, megtoltve ilyen szep papirkakkal... es tudja mit, a borond is a magae lehet! - ezzel harsanyan felkacagott. Izzadtsagban uszo area kisertetiesen hasonlftott egy altalaban olban tartott haziallatra. Azzal a kulonbseggel, hogy a disznok ritkan viselnek ..Rogers” markaju napszemuveget. Az Atya tiltakozni akart, azonban - ezen maga is meglepodbtt - egy hang sem jott ki a torkan. Tekintete vegigfutott a napfenyben furdo, rozoga templomfalon, meg-megpihent repedesein. Vegul megallapodott a templomtorony kisse ferde keresztjen. Lehunyta szemet, csak az ajka mozgott, hangtalanul.- Csak nem konzultal a fbnokevel? - csapott Hoppkins lezserul az atya vallara.- Eltalalta, fiam - hangzott az atya csendes valasza. - Jojjon, es hozza azt a borondot. * * * Az unalmas, egyhangu nyari forrosagban kellemes izgalmat szerzett a Madonna szobor rejtelyes elrablasa. Meg a londoni ujsagok hasabjain is - ha nem is az elso oldalon - foglalkoztak az esettel. A Scotland Yard fonbke elegedetten olvasta az altala maskor szajtati firkaszoknak nevezett ujsagirok elegedett szavait. Hat persze, hisz bravuros gyorsasagrol, ebersegrol, magas szakmai hozzaertesrol irtak. Meg a miniszterelnok is felhivta... * * * A Madonna nehany nap mulva ujra az obergowriei templom oltaran allt. Szelid mosolyaval szemlelte a falu derek lakosait, kik ismet zsufolasig megtbltottek a sokaig uresen kongo epiiletet.- Azanyjat neki - jegyezte meg a rozsakrumpli orru kovacs. - Ilyen Madonna csak egy van! A mise utan a koesmaban mar lazas tervezgetes folyt, gyujtesrol, felujitasrbl... McMarren atya mosolyogva tette le a lapokat, miutan vegigbongeszte az esetrol szolb tudositasokat. Vegul is megertette, hogy a rendorseg nem verte nagydobra, hogy gyorsasagat egy ismeretlen telefonalonak koszonheti, aki meglehetosen pontos leirast adott a mukincscsempeszrol. Inkabb arra gondolt, hogy megtert baranykai mennyire fognak briilni az uj orgonanak, melyhez a penzt egy nevtelen adakozo fogja nemsokara a falunak ajadnekozni. Ross H. Berg MADONNA Marc Chagall: Akt, 1913
