Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: Kísértő téveszme vagy kreatív megoldás? Katolikusok és baloldaliak összefogásának igénye az 1930-as évek elején Magyarországon és Franciaországban
110 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) vallották, hogy „nem akarnak másokkal radikálisok lenni”, azonban 1934 őszétől Gömbös Gyula miniszterelnök retorikájának és elképzeléseinek bűvkörébe kerültek. Reformkatolikus félválasz A nemes célok és elhatározások ellenére a Korunk Szava gárdája épp akkortájt küzdött rejtett belső problémáival, amikor a közismert „baloldali” írók várakozással tekintettek irányzatukra. Több okra vezethető vissza, hogy a lap lényegileg nem reagált az „ifjú katolikusok” csoportjába vetett bizalom hívószavaira. A szerkesztők új politikai orientációján túl a hasábnyi válasz6? felütése fontos eligazítás: „érdekes tünetnek” tartják, hogy a fiatal Ignotus gondolatai a Szocializmusban jelentek meg. A speciális bel- és külpolitikai háttér (az év elejétől bejelentett közigazgatási-, majd választójogi reformtervek, a hivatásszervezkedés felvetése, a németországi hírek, Ausztria példája) a magyar szociáldemokrácia helyzetét nem tette könnyűvé.68 A miniszterelnök 1934. május 23-i képviselőházi beszéde, melyben az MSZDP-t a polgári rendhez és a nemzeti kerethez történő illeszkedésre szólította fel, majd Peyer Károly replikája6^ nem tompította a nézetkülönbségeket. A „marxistákkal” diskurálás kényes mivolta mellett a (reform)katolikusokat vitathatatlanul ijesztette - akkor is, ha képesek voltak különbséget tenni a bolsevizmus és a szociáldemokrácia között - a párt érintetlenül hagyott programja.?0 A fenntartások harmadik oka (a Magyar Hírlap cikkeinek ignorálása) a liberalizmus meghatározása és egy adott formájának megtapasztalása volt. XVI. Gergely pápa Mirari vos kezdetű enciklikája óta (1832) a katolikus tanítás kárhoztatta az ember közösségi létét és kötelezettségeit hanyagoló, a társadalmat atomizáló, az egyház cselekvési szabadságát (és jogait) korlátozó politikai szabadelvűséget, majd a 19. század utolsó harmadában a mértéktelenül érdekorientált gazdasági liberalizmus ellen lépett fel. Végül ehhez járult a liberális publicisztika közvetítette gondolkodásmód és a konzervatív/keresztény értékend ütközése. A beszédek, cikkek a liberalizmust a dekadencia, az erkölcsi relativizmus, az elvallástalanodás okaként jelölték.?1 A Korunk Szava 1934. augusztusi felelete erősen spirituális érvelésű: elválasztja az eszmét (a Krisztust képviselő Egyház tanítását, melyben csalódni nem lehet) és a megvalósulást (katolikus pártok és mozgalmak * 68 69 6? N.N.: Menedék-e a katolicizmus? In: Korunk Szava, 1934. 15-16.s'.[augusztus 1 323. p. 68 Pintér, 1980. 28-31. p. 1931-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 14 képviselőházi mandátumot szerzett. 69 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. XXIII. köt. Bp., 1934.134-145- p?° A magántulajdon megkérdőjelezése, a vallási társulatok és egyházak magánegyesületté nyilvánítása, a vallás magánüggyé tétele, az egyházi birtokok elkobzása és köztulajdonba vétele, a felekezeti iskolák megszüntetése, az iskolai hitoktatás megszüntetése, a házasságkötés és válás könnyítése. ?* Jelzés értékű, hogy a katolikus orgánumok közül a leginkább dialógusképes Korunk Szava is azonosult azzal az állásponttal, mely szerint hiábavaló különbséget tenni a „nemes liberalizmus” és a „liberalizmus túlhajtásai” között, mivel ez utóbbi a rendszer lényegéből eredeztethető. Bekeretezett szöveg: Szekfű Gyula mondja. Korunk Szava, 1932.11. sz. 13. p.
