Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László Bernát: „Ha én zsidó lennék, cionista lennék”. Prohászka Ottokár és a keresztény cionizmus kérdései
Prohászka Ottokár és a keresztény cionizmus kérdései 105 ellenkező meggyőződése nem tudja más irányba fordítani”. A cionista újságíró azt is kiemelte, hogy „Prohászka püspök úrhoz hasonlóan” „az észak-amerikai [...] keresztény politikusok” is „belátták, hogy a zsidóság természetes fejlődéséről van szó” a mozgalomban, egyértelműen a keresztény cionizmus nyugati jelenségéhez kötve a püspököt.44 Simon nem tudott egyetérteni viszont azzal, hogy Prohászka a cionizmus támogatásának érveiből levonta a numerus clausus gondolatát is. Simon szerint, ha igaz, hogy a modern magyar kultúrát a hazai zsidóság termelte ki nagy részben - s hogy ez egészségtelen lenne -, akkor éppen a cionizmus tudná ezt megváltoztatni, mert így „a zsidó értelmiség a zsidó kultúrában keresné kulturális kielégülését”. Szintúgy értetlenül fogadta Simon azt az ellentmondást, hogy Prohászka a cionizmus és a teljes asszimiláció mellett egyaránt felemelte szavát: „Ezt az ellentétet mi sem áthidalni, sem megmagyarázni nem tudjuk.” Összességében azonban pozitív mérleget vont meg: „Több pontra való ellenvéleményünk dacára is, zsidó szempontból örvendetes eseménynek tartjuk Prohászka püspök úr felszólalását, és mint ilyent üdvözöljük is. Hogy a cionizmust több ponton félreértette, annak tulajdonítjuk, hogy az eszme Magyarországon még új, annak dacára, hogy már a megvalósulás stádiumába jutott.”45 Egészen másképp értékelte Prohászka szereplését az asszimiláns zsidó sajtó zászlóshajója, az Egyenlőség. A lap - címében is demonstrálva - a magyar zsidóság emancipációja és nemzeti hasonulása mellett tette le a voksát, egyaránt ellenséget látva az antiszemitizmusban és a zsidó különállóságot, illetve végső soron teljes disszimilációt hirdető cionizmusban.46 47 Ilyen értelemben a cionizmus mellett felszólaló, s közben egyetemi zsidó- törvényt követelő Prohászkában a lap legsötétebb félelmei igazolódtak be. Prohászka beszédének az Egyenlőség is hosszú cikket szentelt, kifejtve, hogy az „az első irodalmi formába foglalt, áttekinthető és teljes programja a mai politikai irányzatnak”. „Amit ő mond, annak hivatalos jelleget kell tulajdonítani” - folytatta a lap. „Az ő nyilatkozatai talán hivatalosabbak a kormánynyilatkozatoknál, mert az ő szava az uralmon lévő többség szava. Prohászka Ottokár kezében van a néphangulat irányítása. Amit ő mond, az közvéleménnyé dagad. Ő irányítja ma a zsidók helyzetét Magyarországon. Prohászka programja egészen tiszta, semmi kétséget nem hagy. Ez a program: a zsidóknak a magyaroktól való teljes elkülönítése.”4? 44 Uo. 45 Uo. 46 Erről Id.: Schweitzer Gábor: Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak? A politikai cionizmus kezdetei és a magyarországi zsidó közvélemény. In: Budapesti Negyed, 1994. 2. sz. 42-55. p. Külön az 1920-as évek elején dúló zsidó sajtócsörtére röviden utal: Sípos Balázs: Az (ellen)propaganda. Rákosi Jenő és a keresztény kurzus, 1919-1942. In: Múltunk, 2005. 3. sz. 20. p., 69. sz. jegyz. 47 Prohászka beszéde. In: Egyenlőség, 1920. szeptember 25. 3-4. p.
