Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra

8

Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017)

Sennyey István (7-1725) tábornokot, hogy egy pópa érkezett hozzá Háromszékből, mondván, épp az egyik esperestől a másikhoz igyekszik. Dolhai gyanúsnak találta őt, mert passus nélkül jött, és kétkedése csak fokozódott, miután megtudta róla, hogy elhagyta a néma feleségét és szintén néma gyermekét, s fogyatékosságuk miatt nem is akar visszatérni Háromszékbe. A pópa azonban a felkelők szolgálatába ajánlotta magát: ha elküldenék Havasalföldre erdélyi követként, örömest elvállalná a megbízatást. Az ellentmondásos egyházfi először egyenesen azt állította, hogy magához Rákóczihoz igyekszik - később azonban már a táborban maradással is beérte volna, mondván, ő is Máramaros vármegyéből származik. Dolhai mindenesetre úgy határozott, hogy Sennyeyhez bocsátja a papot, és (hasznosíthatósága esetén) Rákóczihoz való továbbküldését javasolja neki - ellenkező esetben visszavárja, és addig is tudósítást kér felőle.2« Még ugyanebben a hónapban szintén Sennyeynek üzent Magos János a pópák adójának változatlanul hagyásáról: „Az olá papok földesurak örökségében lakván, a mint azelőtt bizonyos taxát fizettek, most is úgy fizessenek.”^ Ezeket leszámítva a pópák lótolvajlási ügyek károsultjaiként tűnnek fel: Újváry János Zalat- nabányáról értesítette Gyulay Jánost, hogy „Petresani (petrozsényi) olá pap lovát én nem láttam”, illetve Kengyel Zsigmond kérte Szilágycsehiből írt üzenetében Sennyey Istvánt, hogy „Széplaki olá pap egy lovát olá-hodosi Kis Péter társaival elvette: adassa vissza Nagyságod”.* 26

A következő román egyházi vonatkozású adatok már Rákóczi erdélyi fejedelemsége idejéből származnak: a fejedelmi tanács 1705. március 28- án Marosvásárhelyről utasította az oláh papokat, hogy a fejedelem parancsára fizessék meg mind a természetbeni, mind pedig a pénzbeni adót, és küldjék Segesvárra - a felszólítás komoly, ellenkező esetben katonai erőszakra is számíthatnak („az militiának assignátióban adatik, és Kegyelmeteken executione mediante is extorqueáltatik.”).2? Rákóczinak gondja volt rá, hogy vallási türelemről szóló rendelkezéseit diplomáciai partnerei is megértsék. 1705 októberében a Baranya vármegyei Magyaregregyről üzente Pápai János konstantinápolyi követének, hogy ezeket avval magyarázza a Portán: a szultánhoz hasonlóan a fejedelemnek sem jönne jól egy Moldvával és Havasalfölddel egy valláson lévő ellenség. Roppant finom utalás ez az oroszokra — a kereszténytől idegen kultúrájú oszmánok számára hatalmi tényezőkkel indokolva alighanem érthetőbbé vált Rákóczi érvelése, tudniillik hogy a cár nem nézné jó szemmel a hozzá hasonlóan ortodox románok esetleges erdélyi üldöztetését.28 A fejedelem ugyanezzel az érvrendszerrel bocsátotta útnak szintén Magyaregregyről, de immár novemberben Bay Mihályt (1645-1717), a gázi-girai tatár kánhoz küldött diplomatáját. Azt a

=4 Archivum Rákóczianum, I-XII. II. Rákóczi Ferencz levéltára, bel- és külföldi irattárakból bővítve. Első osztály: had- és belügy, I. Szerk.: Thaly Kálmán. Pest, 1873. (továbbiakban: AR.) 178. p.

*5 AR. I. 246. p.

26 AR. I. 249-250.

27 Az erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai. 1705, 1707-1710. Szerk.: Bánkuti Imre. Bp., 1985. (továbbiakban: Consilium, 1985.) 68. p.

28 Ráday Pál iratai, 1.1703-1706. Archivum Rákóczianum. II. Rákóczi Ferenc levéltára. I. osztály: XIV. kötet. Sajtó alá rend.: Benda Kálmán - Esze Tamás - Maksay Ferenc - Pap László. Bp., 1955. (továbbiakban: Ráday, 1955.) 448. p.