Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Izsák Norbert: Kádár János a Vatikánban
Kádár János a Vatikánban 65 oly kedves nekünk, ezekben az időkben olyan jelek észlelhetők, amelyek reményt ébresztenek, hogy a vallási helyzet napról napra jobb lesz.”61 Ilyen előzmények után nem csoda, hogy 1977. június 9-én VI. Pál fogadta az Olaszországban látogatást tett Kádár Jánost.62 Alábbiakban ennek a vizitnek a magyar nyelvű sajtóban való tálalását vizsgáljuk, s igyekszünk azt vázlatosan elhelyezni a magyar állam és a katolikus egyház viszony- rendszerében. Az 1970-es évek végére tehát - legalábbis a hivatalos közlemények szerint - eljött az idő az együttműködésre keresztények és marxisták között.63 * * Az efféle nyilatkozatok ellenére a rendszer 1977 után is a markában tartotta az egyházat. Továbbra is a teljes szabadságot kellett deklarálnia kifelé, de erős kontroll alatt állt.62* A Kádár-korszak utolsó éveiben aztán egyre nagyobb lett a mozgástér. Az ellentmondásos Lékai László vezetésével- Adriányi szerint - szerény megújulás kezdődött az egyházban.66 Az enyhülés újabb jeleként 1988. augusztus 20-án Paskai László bíboros az egyház és az állam nevében magyarországi látogatásra hívta II. János Pál pápát. 1989 márciusában Pozsgay Imre államminiszter a pápánál tett látogatása után maga jelentette be a meghívás elfogadását és a látogatás várható időpontját. 1990. február 9-én pedig helyreállt a teljes körű diplomáciai kapcsolat a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között. A vizit VI. Pál pápa 1977. június 9-én délelőtt magánkönyvtárában fogadta Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) első titkárát egy magánkihallgatáson.66 A beszélgetésen jelen volt még Púja Frigyes külügyminiszter és Agostino Casaroli érsek. Az audiencia után VI. Pálnak bemutatták Kádár feleségét és a kíséretét is. A pápa nem titkolta, hogy Kádár látogatása történelmi jelentőségű. A kihallgatást követően azt nyilatkozta, a vizit „kétségtelenül egyedülálló jelentőségű és különös fontosságú esemény. Csaknem célpontját jelzi egy lassú, de megszakítatlan folyamatnak, amely az elmúlt 14 év során lépésről lépésre közelebb hozta egymáshoz a Szentszéket és a Magyar Népköztársaságot, a távolállás és a feszültségek hosszúra nyúlt szakasza után, amelynek visszhangja teljesen még nem halt el.”6? 61 András, 1977.159-163. o. 62 Balogh, 1997. 63 Balogh, 1997. Adriányi, 2005.193. p. 6s Adriányi, 2005.197. p. 66 Feltehetően nem jöhetett volna létre egy ilyen találkozó, ha nincs VI. Pálnak különös érzékenysége a szocialista világ iránt. Az ilyesfajta párbeszéd elképzelhetetlen lett volna a mereven kommunistaellenes XII. Piusszal, Eugenio Pacellivel. VI. Pál már az 1950-es években, milánói érsek korában azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy aktívan kereste a kapcsolatot a munkásosztállyal, nem véletlen, hogy a „munkások érseke” címmel tisztelték (vagy éppen bélyegezték) meg. 6? Szabó Ferenc: Kádár János VI. Pál pápánál. In: Katolikus Szemle, 1977. (továbbiakban: Szabó, 1977.) 156. p.
