Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra
Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához 5 Péter cárnál (1689-1725) is igyekeztek növelni a felkelés nemzetközi elfogadottságát. A Rákóczi-szabadságharc előbbiekben kifejtett vonatkozásainak részletes és összefoglaló tárgyalása - mint az a fent hivatkozott műveken keresztül is megmutatkozik — eleddig elmaradt. A felkelés háromszáz éves évfordulója kapcsán egyes tanulmányok kitértek ugyan e szegmensekre, ám a románokat vagy csupán rövid terjedelemben említették (mint egy nemzetiséget a sok közül),10 vagy a románság részvételének mindössze egy-egy momentumát ragadták ki a történeti folyamatból.11 Mindezek után lássuk tehát a mozgalom felekezeti kérdéseiben elfoglalt álláspontjuk alapján, hogy milyen szerepet töltöttek be a románok a Rákóczi-szabadságh arcban! Román felekezetiség a Rákóczi-szabadságharcban Unitusok és ortodoxok a felkelés előtt A fejezetcímben említett társadalmi-kulturális szegmens mintegy klasszikus újkori jelenségként minden magyarországi nemzetiség, így a románság esetében is megjelent. Ezenfelül - egyedinek korántsem nevezhető módon, ám annál hangsúlyosabb említést érdemlő tényként - megállapítható: konkrét nemzettudattal nem, vagy azzal a (magyarokat és románokat a Ho- rea- és Closca-féle parasztfelkelés 1784-es kitöréséig összekötő) hungarus- tudat mögé szorulva csak másodlagosan rendelkező nemesség, illetve mindennemű polgárság híján az egyházi személyek állásfoglalása már csak az alsópapság vasárnapi prédikációi révén is döntő hatást gyakorolt a román jobbágyok szabadságharc melletti fellépésére.12 * Márpedig a románok többsége, megmaradva eredeti ortodox hitén, visszautasította az egyházi uniónak a bécsi udvar által az 1690-es években minduntalan felkínált lehetőségét. Ugyanakkor egyéb sérelmeik vagy erős elkötelezettségük révén az uniáltak tekintélyes része is a következetesen a vallási türelem alapján álló Rákóczihoz csatlakozott.« Kollonich Lipót (1631-1707) bíborost, esztergomi érseket a ruszin példát követve egyébiránt már kalocsai érsekként, államminiszterként és a bécsi udvari kamara elnökeként 1692-től foglalkoztatta a román görögkatolikus egyház megalapításának gondolata, s terveinek I. Lipót császárt is sikerült megnyernie. Az új felekezet megszervezésének eredményeként a görögkeleti egyház császári kezdeményezésre összeült 1697-es gyulafehérvári zsinatán Theophilus, a városban székelő ortodox püspök elfogadta vallási a uniót a katolikusokkal. 10 Erre szemléletes példa: Papp Klára - IFJ. Barta JÁNOS: A Rákóczi-szabadságharc és a hazai nemzetiségek. In: Kisebbségkutatás 2003. 2. sz. 282-296. p. (továbbiakban: Papp-Barta, 2003.) 11 Jól érzékelteti ezt: KÖpeczi Béla: A románok és a Rákóczi-szabadságharc. In: Kisebbségkutatás, 2003. 2. sz. 297-303. p. 12 A görögkatolikusokról általánosságban: Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története. Nyíregyháza, 1982. 5—11. p.; VÁTAMÁNY SÁNDOR: Görögkatolikusok Magyarországon. Budaörs, 2012. Online: Szent Demeter Görögkatolikus Egyházközség: http://www.szentdemeter.hu / Olvasósarok. - 2016. március ‘3 Dragomir, SlLVIU: Istoria desrobirei religioase a Románilor din Ardeal. I—II. Nagyszeben, 1920. (továbbiakban: Dragomir, 1920.) I. 74-75. p.; KÖpeczi Béla - R. Vár- KONYI ÁGNES: II. Rákóczi Ferenc. Bp., 1976.127. p.
