Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lugosi-Szabó Gergely: Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988–1990 között
Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988—1990 között 115 séhez. Ezzel párhuzamosan a szerzetesrendek „visszanyerték jogi személyiségüket”.1“» A jogi személyiség visszaszerzése fontos lépés volt, hiszen ezzel elismerést nyert az állam előtti jogi önállóságuk is. Ebben az esetben a jogi személyiségből adódó önállóság tisztán jogi fogalmat jelöl, mely az állam felé ad meghatározott jogokat és kötelezettségeket. A szerzetesrendek egyházjogi szabályozása az egyház belső ügye. így az önálló jogi személyiség nem az egyházon belüli önállóságra utal. Ezt követően az eddig illegalitásban vagy emigrációban lévő és még élő szerzetesek fokozatosan visszatérhettek Magyarországra. Ezzel majd negyven évvel a szerzetesrendek betiltása után ismét megindulhatott a rendek hazai működése. Az Alkotmány módosítása Az 1949. évi XX. törvénnyel hatályba lépett Alkotmányt - a demokratikus átmenet békés biztosítása érdekében - az 1989. évi XXXI. törvény módosította. A módosítás érintette a vallási közösségeket is. Az 1949-es Alkotmány 54. § (1) és (2) pontja ugyan kimondta, hogy ,A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát,”« valamint a lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében „a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól”.* 16 * Ezt az Alkotmányban - mint a legmagasabb szintű jogszabályban - garantált jogot, mely elméletben megfelelő biztosítékot kellett volna jelentsen az egyházak, vallási közösségek számára a szabad működéshez és a szabad vallásgyakorláshoz, az állam -a történelmi tapasztalat alapján - nem tartotta be, azaz a jogi garanciák a gyakorlatban nem működtek. Ezért azt is mondhatjuk, hogy áz állam 1949 és 1989 között alkotmányos mulasztást követett el, hiszen a saját maga által megfogalmazott normákat nem tartotta be. Ráadásul alacsonyabb szintű jogszabályokban került sor az egyházak, felekezetek korlátozására, így ezen jogszabályokat alkotmányellenesnek tekinthetjük. Erre utalt Kulcsár Kálmán 1989. február 8-án Londonban egy konferencián, amikor „előadásában síkra szállt az állam és az egyházak viszonyában az alkotmány és az összes törvény előírásainak szigorú betartásáért. Elmondta, hogy az ezektől eltérő eddigi gyakorlatot a budapesti kormány meg akarja szüntetni. Ezen előzmények figyelembevételével az 1989-ben módosított Alkotmány a 60. §-ában a lelkiismereti és vallásszabadság kérdésében az alábbiak szerint rendelkezett: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. ‘4 Csiziné dr. Schlosser Annamária: Az egyházak jogalanyisága. Bp., 2011. (Kézirat. PhD-disszertáció, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Kar) 51. p. ‘5 1949. évi XX. törvény. In: 1000 év törvényei. Wolters Kluwer Kft. Online: http://www.1000ev.hu - 2015. május. 16 Uo. »7 Soós Viktor Attila: Hivatalból Titkárság. Az egyházak feletti állami ellenőrzés átalakítása 1989-1990 között. In.: Levéltári Közlemények, 2011. 1. sz. 101-118. p. (továbbiakban: Soós, 2011.) 103. p.
