Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lugosi-Szabó Gergely: Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988–1990 között
114 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) Megszűnt - illetve korlátozódott - ezzel együtt az a korábbi előírás is, mely szerint bizonyos egyházi hivatalok betöltéséhez állami hozzájárulásra volt szükség. A jogszabály ugyanakkor még fenntartotta, és az Elnöki Tanács hozzájárulásához kötötte az olyan egyházi állások betöltését, melyek pápai joghatóság alá estek (Ilyenek például a püspöki, érseki kinevezések.10). A kormány új érdekegyeztetési fórumot hozott létre Országos Vallásügyi Tanács néven.11 Ezen testület konzultatív testületként működött, és tagjai voltak az egyház képviselői is. Fazekas Csaba szerint az ÁEH jogutód nélküli megszűntetése két szempontból is üzenet értéket hordozott: „egyrészt kifejezésre juttatta, hogy az egyházakat ellenőrző, ügyeiket »intéző« állami szervre a demokratikus átmenet folyamatában nincs szükség, a vallási közösségek szabadsága megteremtésének ez volt talán legfontosabb intézményi aspektusa. Másrészt pedig az ÁEH szimbólummá is vált: a totális állami ellenőrzés és befolyásolás jelképe, melyet az sem tudott elhalványítani, hogy utolsó korszakában egyre inkább az egyházakkal folytatott párbeszéd, majd a vallásügyi törvény előkészítése került működése középpontjába.”12 * * Ezzel megtörtént az első komoly lépés az állam és az egyház, de a többi vallási közösségek részére is a szabad vallásgyakorlás biztosítása felé. A szerzetesrendek szabad működéséről szóló törvényerejű rendelet A következő jelentős lépés a szerzetesrendek szabad működésére vonatkozó törvényerejű rendelet megalkotása és kihirdetése volt, mely elsősorban a katolikus egyházat érintette. A rendelet megalkotását az indokolta, hogy még hatályban volt az a korábbi, Elnöki Tanács által kiadott 1950/34. sz. törvényerejű rendelet, mely rendelkezett a Magyarországon működő szerzetesrendek - négy kivételével történő (Három férfi tanítórend a bencések, a piaristák és a kapisztránus ferencesek, valamint egy női tanítórend, a Szegény Iskolanővérek működését engedélyezték.) - feloszlatásáról. Ezt a helyzetet orvosolta az 1989. évi 17. tvr.,« mely a szerzetesrendek újbóli szabad működéséről rendelkezett. Az új rendelet egyben engedélyezte, és hivatalból nyilvántartásba vette a Magyar Bencés Kongregációt, a Kegyes Tanítórend Magyar Tartományát, a Szent Ferenc Rendjének Magyar Tartományát, a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket és a Magyarok Nagyasszonya Társaságát (Ez utóbbi női szerzetesrend működését — Lékai bíboros közbenjárására - az ÁEH 1986-ban engedélyezte.). A többi szerzetesrend részére pedig megnyitotta az utat az újjászervezés megkezdé10 Az egyes egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról és az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetéséről szóló 1989. évi 14. törvényerejű rendelet. In: Magyar Közlöny, 1989. 43. sz.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. XIX- A-83-a. (= Minisztertanácsjegyzőkönyvei.) 946. sz. 11 A Minisztertanács 1092/1989. (VI. 30.) határozata az Országos Vallásügyi Tanács létrehozásáról. - Uo. 12 Fazekas Csaba: A rendszerváltó állam egyházpolitikája Magyarországon. In: Vallástudományi Szemle, 2010. 4. sz. 61-72. p.; 66. p. ‘3 A szerzetesrendek működéséről szóló 1989. évi 17. tvr. In: Balogh Margit - Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790-2005. II. köt. Bp., 2005.1227-1228. p.
