Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lugosi-Szabó Gergely: Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988–1990 között

Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988—1990 között 113

Mégis az igazi fordulópontnak az 1948-as évet tekinthetjük. Ettől kezdve a kommunista párt hatalmi monopolhelyzetbe került. Ez a fordulópont megjelenik az egyházak helyzetének változásában is. Ennek egyértelműjele az 1948. évi XXXIII. törvény, amely minden kárpótlás nélkül államosította az egyházi iskolákat, tanulóotthonokat, óvodákat, melynek következtében az oktatásban meghatározó szerepet játszó egyházak e tevékenységüket a továbbiakban nem gyakorolhatták.

1949-ben megszüntették az alapítványokat is, és vagyonukat államosították. Ez „sajátos módon éppen olyan kisebb - például nemzetiségi ortodox - egyházak működését lehetetlenítette el, amelyek javára jobbmódú patrónusaik a korábbiakban ilyen jellegű alapítványokat létrehoztak.”5 Hasonlóan hátrányosan érintette a katolikus egyházat a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950/34. törvényerejű rendelete, melyben az egyházi rendek feloszlását, ingatlanaik elvételét rendelték el. A rendelkezés azonban nem vonatkozott „a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátásához szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működési engedélyére.”6 7 A törvényerejű rendelet 3. §-a a Belügyminisztérium hatáskörébe utalta annak megállapítását, hogy mely tanító rendek folytathatják tovább tevékenységüket.

Az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952/4. törvényerejű rendelet „alapvetően a magán lakásbérleti rendszert számolja fel, érzékenyen érintve ezzel azonban azokat az egyházakat, amelyek intézményeik fenntartására használták fel ezen forrásokat (pl. protestáns egyházak, zsidó felekezet), de több esetben államosítanak egyházi személyek elhelyezésére szolgáló épületeket (szolgálati lakások), illetve egyházi hivatali helyiségeket is.”8 Mindezen lépések az egyházak társadalomban betöltött szerepének felszámolására tett állami kísérletnek tekinthetők. Az anyagi és ingatlanvagyontól való megfosztás magával vonta, hogy az egyházak hagyományosan betöltött oktatási és szociális feladataikat egészen a rendszerváltozásig nem, vagy csak nagyon korlátozottan tudták gyakorolni.

Ezen előzmények után tekintsük át az 1989 és 1990 között megszületett jogszabályváltozásokat.

Az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetéséről szóló törvény- erejű rendelet

Az Elnöki Tanács által kiadott 1989. 14. tvr. jogutód nélkül feloszlatta az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH).9 Ezzel lényegében megszűnt az a strukturális keret, mely közel negyven évig (1951-1989) meghatározta a vallási közösségek mindennapjait, belső életét. Az egyház és a többi vallási közösség, felekezet feletti közvetlen állami kontroll e gyakorlata így megszűnt.

6 Fedor, 2007.

7 Szerzetesrendek feloszlatása. In: Magyar Katolikus Lexikon, I-XIII. köt. Főszerk.: Diós István. Bp., 1993-2009. (Online: Katolikus Lexikon, lexikon.katolikus.hu - 2016. augusztus.)

8 Nagy PÉTER TIBOR: Egyházi iskolaindítás és az állam az első parlamenti ciklus idején. In: Magyar Pedagógia, 1995. 3-4. sz. 293. p.

9 FAZEKAS Csaba: Dokumentumok Miklós Imre lemondásának történetéhez. In: Egyháztörténeti Szemle, 2004. 2. sz. 120-144. p. (Online: www.egyhtortszemle.hu - 2015. április.) (továbbiakban: Fazekas, 2004.)