Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Lugosi-Szabó Gergely: Az állam és a vallási közösségek közötti viszony átalakulása 1988–1990 között
112 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) használták (például a muszlint közösség vagy a Krisna hívők) - szintén sértő, illetve idegen meghatározás. Az állam oldaláról tett jogi lépések A rendszerváltozás előtti utolsó Országgyűlés (1985-1990) gyakorlatilag az új demokratikus jog- és intézményrendszert megalapozó parlamentnek is tekinthető. Az úgynevezett rendszerváltozást megalapozó közjogi törvénykezési folyamatba (melynek időszakát 1988. december 20. és 1990. március 16. közé datálhatjuk) illeszkedett az egyházakkal, felekezetekkel való jogszabályi keret átalakítása is, melyet az állam részéről markáns egyház- politikai fordulat előzött meg. Ennek során az egyházakkal, felekezetekkel kapcsolatos intézményrendszer átalakulása is megtörtént. Ez a valódi partnerség felé vezető út egyik kardinális pontjának tekinthető. A jogszabályi keret változásának áttekintése azért is fontos, mert bizonyos elemei — bár a jogalkotók ideiglenes jellegűnek tekintették - két évtizedig meghatározták az állam és a vallási közösségek kapcsolatának keretrendszerét. Jelen esetben az áttekintést kronológiai sorrendben teszem meg, összefoglalva az adott jogszabály legfontosabb megállapításait. Mielőtt azonban a változásokról szólnék, röviden érdemes áttekinteni a vallási közösségek sérelmére elkövetett korábbi diszkriminatív jogi lépéseket, hogy világosan lássuk az 1989 és 1990 közötti új jogi szabályozásnak a jelentőségét. 1945 és 1950 között hozott diszkriminatív jogszabályok 1948 előtt az egyházak, felekezetek jelentős föld- és ingatlanvagyonnal rendelkeztek. Az „1920-as években az ország földbirtok-állományának körülbelül 24%-a volt egyházi tulajdonban”.3 Emellett „az államosítást megelőzően Magyarországon az összes oktatási intézmény közel 53 %-a egyházi fenntartású volt, sőt ha leszámítjuk az óvodákat és a felsőoktatási intézményeket, úgy ez az arány megközelítette a 60 %-ot!”3 4 5 Látható tehát, hogy az egyházak, felekezetek milyen meghatározó szerepet játszottak a társadalom életében. Ez a helyzet 1945 és 1950 között alapjaiban változott meg. Az egyházakat érintő első megszorítások már 1945-ben elkezdődtek. A földreform, melyet az 1945. VI. törvény szabályozott (lényegében a 600/1945 ME számú törvényerejű rendeletet emelte törvénnyé), állami tulajdonba vett minden 1000 kát. holdnál nagyobb földbirtokot. Az intézkedés az egyházi földbirtokokat is érzékenyen érintette, hiszen „800.000 hold földterületet kárpótlás nélkül vettek el a katolikus egyháztól,”s de a református egyházi birtokok több mint felét is sújtotta az államosítás. Ennek hatása közvetlenül érintette a vallási közösségek intézményeinek fenntartását is, hiszen ezek ellátását jórészt az egyházi, felekezeti földbirtokokon keresztül tudták finanszírozni. 3 Szilágyi Bernadett: Az egyházak finanszírozásának kérdései. Debrecen, 2014. (Kézirat. PhD-disszertáció. Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam-és Jogtudományi Doktori iskola.) 150. p. 4 Fedor Tibor: Tájékoztató a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről. Bp., 2007. Online: http://misc.kim.gov.hu - 2016. augusztus, (továbbiakban: FEDOR, 2007.) 5 Fedor, 2007.
