Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mikó Zsuzsanna: Az Állami Egyházügyi Hivatal megyei és püspöki megbízottjának tevékenysége Heves megyében az 1950-es években
108 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) jórészt az állam és egyház együttműködésére helyezték a hangsúlyt, nem pedig a klerikális reakció és a vallási ideológia elleni harcra. Az ÁEH három fő területen várt információkat a járási és városi VB elnököktől. Az egyházak személyi, anyagi és politikai jellemzésében a megye területén lévő papság számszerű adataira volt kíváncsi felekezetenként. Az egyházak személyi, anyagi és politikai helyzetével kapcsolatban fel kellett sorolni a nagyobb jövedelmű plébániákat és papokat, jelezve, hogy mely településeken tapasztalható kisebb mértékű támogatás a lakosság részéről. „A papok milyen módszerekkel szedik ki a lakosságtól a pénzt (gyűjtések stb.)?” — kérdezte a jelentés összeállítója. A mobilitás kapcsán összeírandónak rendelték a papok használatában lévő gépkocsikat és motorkerékpárokat. Jelentést kértek az „anyagi korrupcióról” és „erkölcsi lazaságról”. A papság politikai helyzetének elemzése során külön kívánták elemezni a papi békemozgalom helyzetét, a „reakciós papok” és az ún. „semleges papok” helyzetét. A papság közéleti tevékenységéről, valamint a teológiák és az egyházi középiskolák helyzetéről is elemzést kellett készíteni. A második fő részben a hitéletről és az egyházak „tömegbefolyásáról” kellett számot adni. A didaktikus kérdések között szerepelt, hogy hol jártak sokan és hol kevesen templomba, valamint milyen okot vélhet felfedezni emögött a párttisztségviselő. A kérdések között szerepeltek még a következők: milyen jellegzetes módszerekkel dolgozik egy pap, milyen tapasztalatok vannak az iskolai és iskolán kívüli (tiltott) hitoktatás területén, „milyen segédcsapatai vannak a papnak (pld. volt szerzetesek, apácák, önkéntes világi munkatársak, adószedők, presbiterek stb.), melyik községben kezdődött templomépítés, tatarozás, új harang beszerzése, esetleg hol próbáltak kegyhelyet létrehozni és ezekben a lakosság miként vett részt. Külön ki kellett térni a tanács és a helyi pap közötti kapcsolatra. Önkritikusan kellett elemezni, hogy mennyiben próbálta a tanács elvonni a népet a paptól, „leleplezi-e a papot a lakosság előtt,” vagy éppen ellenkezőleg, támogatta-e, megszavazta-e a templomépítést. A harmadik részben a tanácsoknak az egyházpolitikai munkával kapcsolatos észrevételeiket és javaslataikat kellett összefoglalniuk. A beérkezett jelentésekből Borai Emil december elejére összeállított egy 27 oldalas, adatokkal telezsúfolt jelentést, amelyet még fontosnak gondolt kiegészíteni január 7-én.35 Ezen a helyen természetesen nem cél minden részletében bemutatni és elemezni a jelentést, de néhány szempontot mindenképpen fontos kiemelni. A jelentés kiindulópontja a lakosság vallásfelekezet szerinti megoszlásának bemutatása volt. A 320 000 lakosból az összesített jelentések szerint 307 263 fő katolikus, református 11 000, ágostai evangélikus 700 fő, izraelita 200 fő, görögkeleti 35 fő, szektatag pedig 802 fő, „tehát „papíron” katolikus vallású a lakosság többsége.” - állapította meg Borai Emil. Ha összeadjuk a számokat, azt látjuk, hogy minden lakost besoroltak valahová, egyetlen jelentésben és adatszolgáltatásban sem jelent meg, hogy bárki is „hit nélküli” lenne a megyében. Az egyházak anyagi helyzetének elemzésekor különösen alapos munkát végzett az egyházügyi megbízott. Kiemelt helyen részletezte az érsekség anyagi forrásait, mind a bevételei, mind a kiadásai tekintetében. Az érsek35 MNL. HML. XXIII-3/b. 1239.
