Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mikó Zsuzsanna: Az Állami Egyházügyi Hivatal megyei és püspöki megbízottjának tevékenysége Heves megyében az 1950-es években
Az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottjai Heves megyében 109 ség éves bevétele meghaladta a 2 millió forintot, amelynek 30 %-a bevételekből (például perselyezés, lakbérek) származott. Az egyes egyházközségek vagyoni helyzetének elemzése kisebb szociológiai tanulmánnyal is vetekszik. A gyöngyösi járásnál például kiemelte, hogy borvidékről lévén szó, a lakosságnak jelentős bevételei voltak, így szívesen adakoztak az egyház számára. Borai hivatkozott egy korábbi jelentésére, mely szerint 1958. január i-jétől 1959 végéig 5 millió forintot gyűjtöttek össze a papok. Ez az akkori viszonyok között óriási összeg volt, a tanácsi apparátust azért is érintette érzékenyen az összeg nagysága, mert a lakosság inkább az egyház számára adakozott, minthogy a községfejlesztési járulékot fizette volna. A vagyoni kérdésekkel Borai szorosan összekötötte Brezanóczi Pál apostoli adminisztrátor jellemzését. Brezanóczi a jelentés szerint Czapik érsek halála óta szabadon rendelkezett az érsekség pénzforgalma felett, amit Borai azért tartott aggályosnak, mert véleménye szerint az apostoli adminisztrátor elsikkasztja a pénz nagy részét. Borai feltételezése szerint az így megszerzett pénzt Brezanóczi a fényűző életmódja finanszírozására fordította. Brezanóczi a jelentés későbbi részében újra feltűnik a „reakciós papok” között, „aki egyrészt lojalitást mutat bizonyos kérdésekben, mert kénytelen, ugyanakkor bátorítja és tőle telhetőleg menti a rendszerellenes elemeket.” Különösen informatív a hitélet leírása a jelentésben. Borai láthatóan próbálta bemutatni, hogy jól végezte a munkáját, de nem tudta elleplezni azt, hogy kiemelkedően aktív hitélet zajlik a megyében. Az 1956-os forradalmat fontos csomópontként jelölte meg, mivel ezt követően jelentősen fellendült a hitélet, azt követően azonban a jelentés szerint visszaesett. „Ez azonban nem jelenti, hogy megyénkben viszonylag nem lenne magas az egyházi rendezvényeken való részvétel.”36 A templombajárók számát viszonylag alacsonynak mutatta a jelentés, míg a vallásos szertartások igénylésénél el kellett ismernie, hogy különösen az esküvőkön és temetéseken szinte mindenki az egyházi szertartást veszi igénybe. Nem változtatott ezen az sem, hogy próbáltak állami rendezvényeket szervezni, ennek ellenére a párttagok jelentős része is ott volt és részt vett a vallási szertartásokon. Az okok elemzésébe a jelentés nem bocsátkozott, csak mint sajnálatos tényt említette ezt a jelenséget. A párttagok részvétele az egyházi eseményeken nagy gyakorisággal tűnik fel a jelentésekben. Úgy tűnik, hogy a tradicionális vidéki társadalmakban az otthon hozott minták az 1950-es években jóval erősebbek voltak, mint a valószínűleg a társadalmi előmenetel érdekében vállalt formális megfelelési kényszer. A párttagok egyházi rendezvényektől való távoltartására egyéb rendezvények szervezésével ugyan kísérletet tesznek a tanácsok, de az egyházügyi megbízottak jelentéseinek hangneméből úgy tűnik, hogy esélytelennek tartják az ezzel szembeni erélyes fellépést. Szorosan kapcsolódott a vallási szertartások igénybevételéhez a rózsafüzér társulatok működése, ahol 10-12 fős ún. bokrok működtek, élükön egy bokorvezetővel. Ez a tömeghálózat, amelyik ar hitéletet egy-egy településen megszervezte, óriási informális erővel bírt. A jelentés szerint megtörtént olyan eset is, hogy aki csak polgári házasságot kötött, azt szabályosan kiüldözték a faluból. A kiegészítő jelentés szerint a megye lakosságának 75 36 36 Uo.
