Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság

Történelmi hálózatok. Magyar Pálos Rend contra Állambiztonság

55

első fokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetéseket e változtatások mellett is változatlanul kiszabottnak tekintette. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban egészítette ki, hogy Vezér Ferenc - saját beismerése szerint - több esetben több szovjet katonára saját kezűleg orvul lövöldözött, a célba vett szovjet katonákat azonban nem találta el. A Legfelsőbb Bíróság 1951. július 31-én megerősítette a halálos ítéletét. ,A társadalmi védekezés szempontja az ennyire veszélyes egyének megsemmisítését indokolja” - írta a tanácsjegyző a határozatban. Molnár Erik, akkori igazságügy-miniszter pedig a következőket állapította meg: Az elítéltet a dolgozó társadalomból végleg kirekesztendőnek tartom.”!1

1951. július 31-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának kegyelmi tanácskozásán dr. Borbély János legfőbb államügyész-helyettes

„a jogerősen halálra ítélt Vezér [Vezir /sic!/] Ferenc vádlottra vonatkozóan kifejti, hogy nevezettet kegyelemre nem ajánlja, mert nem lát semmi olyan okot fennforogni, amely az elítéltet a kegyelemre méltóvá tenné. ... A kegyelem tárgyában lefolytatott tanácskozás során ezután az az egyhangú álláspont alakult ki, hogy a Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint az elítéltnek kegyelemre ajánlása szóba sem jöhet, ellenkezőleg a társadalmi védekezés szempontja az ennyire veszélyes egyének megsemmisítését indokolja.

Páter Vezér Ferencet 1951. augusztus 3-án reggel, a budapesti Gyűjtőfogház udvarán akasztották fel. Tóth Illés és társain az ítéletet egy évvel később hajtották végre.”!2

Vezér Ferenc sorsát és egyéniségét értékeli két vélemény. Az egyik pálos rendi szerzetes társának, páter Homonnay Sándor Miklósnak a véleménye:

„P. Vezér Ferenc kiváló népszónok volt. Alkalmas volt arra, hogy lelkesítő, sőt vérlázító beszédeket mondjon. Ezért némelyek szemében szálka lehetett. Sajnos nem volt meg benne a kellő bölcsesség”.!3

A másik vélemény Szántó Konrádé:

„Vezér Ferenc annak ellenére, hogy rettenetesen megkínozták, soha meg nem tört. Még a halálraítéltek zárkájában is a legutolsó percig szegény társainak lelki támasza és vigasztalója maradt.”!!

v Bank Barbara - Soós Viktor Attila: „A nép nevében halál.” Páter Vezér Ferenc és a pálosszentkúti ügy. In: Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Őze Sándor - Sarbak Gábor. Bp., 2007. (Művelődéstörténeti Műhely, Rendtörténeti Konferenciák 4/1.) 272. p.

!2 Uo., 272. p.

!3 Kárpáti Zoltán Endre: A pálos rend elleni 1951-es koncepciós per formálása és előzményeinek bemutatása. In: Egyháztörténeti Szemle, 2010.1. sz. 88-117. p. ü Szántó, 1992.70. p.