Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

30

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

pápai tekintély járma ellen, a szentek, képek, szertartások lenyűgöző külsőségeivel szemben mindketten a lélekben és igazságban való imádás hívei vagyunk., a szabad lelkiismeret jogát, a vallási és gondolkozási szabadságot a múlt zivataros századaiban együtt védelmeztük s ma is mindketten féltett kincs gyanánt őrizzük. Közösek céljaink, közösek érdekeink s közösek ellenségeink, - tehát közöseknek kell lenni törekvéseinknek, önfenntartási eljárásunknak is! Kéz kezet fogva kellene minden fontosabb ügyben (egyházi és iskolai autonómia, kongrua-ügy, tanári s tanítói fizetés-pótlék, 1848. XX. t.-c., az állammal s a klerikalizmussal szemben való viszonyunk stb.) eljárnunk, levetkőzve minden kicsinykedést, féltékenykedést. ..”106

A budapesti udvarias, de végeredményben elutasító, illetve a pataki kissé idealista, konkrétumok felett elsikló megnyilatkozásokon túl Debrecenből érkeztek hangzatos hozzászólások a felvetett eszméhez. Ferenczy Gyula az általa szerkesztett Debreceni Protestáns Lapban reagált Sztehlo előadására. Ferenczy állítása szerint „nagy veszedelem” idején mindig előkerül a protestáns unió eszméje.10? Ez azonban idejétmúlt, és most már sokkal inkább „protestáns szövetség”-ről kellene beszélni. Mit értett ez alatt? A protestáns szövetség lényege a következő:

„Mi a protestánsok egysége alatt nem dogma- és kultuszegységet, hanem külső közreműködést, alkotmányi, közigazgatási szövetséget értünk, vagy csak éppen alkalmi konfederációt, mely az egyesült protestantizmus erejét a külső védekezés s a társadalmi actió terén érvényesítse. Ez az Unió pedig el is képzelhető és meg is valósítható. Elképzelhető a protestánsok olyan egyesülése is, mely az egyes egyházak hitéletének, hitvallásának figyelmen kívül hagyása mellett tisztán csak az egyházak igazgatására irányulna, feltéve, hogy a hitvallás ügyére tartozó dolgokat ezen a társuláson belől az egy nézetüek szabadon intézhetik.”108

Részletekbe nem bocsátkozott, de véleménye szerint a két egyház zsinata által választott képviselőkből egyfajta közös kormányt kellene felállítani, mely intézhetné a többi felekezet és az állam felé a közös ügyeket, erőt fejtene ki, intézné a protestantizmus védelmét.

Sztehlo részéről a felhívást tett is követte. 1909. május 17-én a Budapesti Evangélikus Egyházmegye rendkívüli közgyűlésén terjesztette elő az indítványát. Hangsúlyozottan a klerikalizmus veszélyeire hivatkozott, amikor a protestáns unió fokozatos megvalósítását indítványozta. A következő lépéseket sorolta fel: 1. a Protestáns Közös Bizottságot határozati joggal kellene felruházni a hozzá utalt ügyekben. (Eddig csupán véleményezési, illetve ajánlattevő joga volt az egyházak illetékes szervei felé.) 2. A zsinatok minél több ügyet utaljanak a Közös Bizottságnak. 3. Szaporítsák a bizottság tagjainak számát, legyenek nyilvánosak az üléseik. 4. A szórványhelyzetben lévő felekezet tagjai automatikusan lehessenek a másik egyház teljes jogú tagjai. 5. Nyilvánítsák közös ügynek a katonai, a börtön-, kórház- és a szór106 Az unió kérdése. In: Sárospataki Református Lapok, 1909. 6. sz. 53-54. p.

107 FERENCZY Gyula: Protestáns Szövetség. In: Debreceni Protestáns Lap, 1909. 5. sz. 65. p.

108 Uo. 65. p.