Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

31

ványmissziót. 6. Fontolják meg az egy településen lévő középiskolák összevonását. A híradás megjegyezte, hogy a gyűlés helyesléssel fogadta, és továbbküldi e az indítványt az egyházközségekhez véleményezésre.10» Sztehlo tehát egyszerre egy felülről, a két egyház közös ügyeire létrehozott bizottság fejlesztéséből, másrészt pedig a mindennapi, közösen is végezhető szolgálatok koordinálásából kiinduló tervvel állt elő.

Hamar István gyorsan reagált a tervre, kifejtve, hogy a gyakorlati megvalósítások, tehát a közös szolgálati területek, az iskolák összevonása stb. terén egyetért Sztehlo javaslatával, de a kiterjesztett jogkörrel bíró, teljesen önálló Közös Bizottság eszméjét elvetette. Talán még csökkenteni is kellene szerinte ennek a szervnek a befolyását.* 110

Sokkal pozitívabban értékelte Sztehlo felvetését az ORLE egyik lelkes közkatonája, Sütő Kálmán református lelkész. Sütő a protestáns unió megvalósítását távolabbi, akár csak egy évtized múlva elérendő célnak tartotta, de úgy vélte, hogy az ORLE és az evangélikus lelkészegyesület megalakulása is ebben az irányban töri az utat. A végcél pedig a következő: „[...] a prot. unióban egy olyan hatalmas erőt gondolunk a klerikálizmus elleni liberális szervezkedés rendelkezésére bocsátani, amelynek birtokában a liberálizmus a diadal sokkal nagyobb reményével veheti fel a harczot.”111 A Lelkészegyesület hasábjain jelent meg néhány hónappal később a csupán monogramját megadó szerző tollából a következő összegzés a megvalósítandó protestáns egység célját illetően:

„Minden helyi, faji, nyelvi decentralizált érdeknek meg kell hajolni és ki kell egyeznie a protestantizmus szellemének azon követelményével szemben, mely a gondolat és lelkiismereti szabadság ellen felvonult reakció ellen egyesülésre kényszeríti a protestáns szellem képviselőit. Ha a protestáns szellem egyetlen táborba gyűjti híveit, és ha e tábor, mint tagjai által művészileg szervezett organismus lép be a társadalmi élet harcába; - úgy meg fogja találni a protestantizmus rekonstruáló munkája a maga jogos terrénumát; - új elemet visz be a protestáns egyház életébe és keretein túl csapó ereje a mai védelmi állásból megtalálja az utat az agressivitás felé.”112 *

Egyáltalán nem kell meglepőnek tartani, hogy az inkább a Kálvin Szövetség köréhez húzó - bár személye közel sem ilyen egyértelműen besorolható - Hamar István fenntartásokkal élt a felvetett eszmével szemben, míg az antiklerikális mozgalom vezérhajójaként számon tartott ORLE lapjában örömmel konstatálták az evangélikus oldalról érkező felhívást. "3

Sajátos színfoltja volt a vitának - bár nagyszerűen illusztrálja a protestáns elit szellemi megosztottságát - Réz Mihály előadása, aki Tisza 1st- _ ván konzervatív gondolkodókból álló holdudvarának egyik vezető tagja

i°9 A protestáns egyházak uniója. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909. 21. sz. 337-338. p.

110 H[amar] I[STVÁn]: A két evangéliumi egyház uniója kérdéshez. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909. 23. sz. 360-361. p.

111 SÜTŐ KÁLMÁN: Protestáns unió. In: Lelkészegyesillet, 1909. 26. sz. 1-3. p.

112 Sz. A.: Protestáns unió. In: Lelkészegyesület, 1909. 28. sz. 12. p.

“3 SEGESVÁRY JÓZSEF: Protestáns unió. In: Lelkészegyesület, 1909. 29. sz. 2-3. p.