Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

24

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

Néhány héttel később írt cikkében Görömbei Péter nagykállói református lelkész, későbbi esperes ugyan elítélte a Balogh által szerinte képviselt „merev kálvinizmus”-t, de összességében egyetértett azzal, hogy az unió megvalósítása csak álom, a dogmatikai és liturgiái ellentétek sokkal nagyobbak, mint azt sokan képzelik. Véleménye szerint sok előnye lenne ugyan az általános keresztyén identitás fejlesztésének a felekezeti önazonosságokkal szemben, de utóbbiak adhatnak csupán erőt az ultramontán katolicizmussal szembeni küzdelemhez.87

Görömbei cikkére reagálva fejtette ki Ujfalussy Béla református egyházmegyei gondnok is a véleményét. Ujfalussy szerint a magyar nemzeti állam érdekében kell munkálni az uniót. Rövid és inkább az érzelmekre hatni kívánó, mint érvekkel operáló cikkében a hittani különbségek jelentőségét vonta kétségbe, és egyben buzdított az unió kiépítésére.88 Görömbei válaszcikkében új érveket nem hozott már fel, azonban az unió lehetetlensége mellett továbbra is kitartott. Meggyőződése, miszerint lehetetlen az unió, nem változott. Érdekes viszont, hogy reagált arra a főképp világi megszólalókra jellemző érvelésre, mely a magyar állam érdekeivel hozta összefüggésbe a protestáns uniót. Görömbei szerint: „Az egyház nem államfentartó intézmény, azzá lennie nem is szabad.”89

Az Őrálló által felvetett eszmét nem csupán eredeti alakjában véleményezték többen, hanem az termékenyítőleg hatott az unió iránt érdeklődőkre később is. Tóth Lajos ügyvéd, egyháztanácsnok például egy „vallásfelekezeti magyar unió” tervével állt elő. Tervének lényege az, hogy az egyesülésnek az alapja nem a protestantizmus, hanem a magyar nemzet, ily módon ki lehet küszöbölni a nemzetiségi kérdést. Egy közös teológiai minimumot is meghatározott: hit a Szentháromságban, Jézus istenségében. Keresztség és úrvacsora szentsége, illetve a pápa főségének és csalat- kozhatatlanságának az elvetése. Ezen alap pedig elbírja az esetleges különbségeket a liturgiában és az úrvacsorával kapcsolatosan. És mit nyernénk mindezzel? A magyar „népfaj” erősödne ezáltal, nem mellesleg pedig a protestánsok terhe is csökkenne, hiszen az erősebb egyesült közösségekben kisebb lenne az egyházi adó mértéke. Tóth terve akkor szakadt el véglegesen a realitástól, amikor arról elmélkedett, hogy ez a millenniumra megvalósuló unió később az elmagyarosodott görögkatolikusokat, majd rajtuk keresztül a görögkeleti románokat és szerbeket is egyesíteni fogja.90

Kiss Lajos evangélikus lelkész Tóth cikkére reagálva fejtette ki röviden az unió megvalósításával kapcsolatos nézeteit. Véleménye szerint elsősorban a magyar nemzet nyerne abból, ha a millenniumra tető alá lehetne hozni a protestáns egységet. Ennek pedig a türelem lehetne az alapja. A reformátusok lemondanának a predestináció, az evangélikusok pedig az ubiquitás tanáról. Az úrvacsorát kenyér vagy ostya formájában is kiszolgáltatnák, a lelkész maga döntené el, hogy palástot vagy pedig Luther-kabátot

8? GÖRÖMBEI PÉTER: Az édes testvérek! In: Debreceni Protestáns Lap, 1895.6. sz. 65-67. p.

88 UJFALUSSY Béla: Időszerű-e? - Görömbei Péter barátomhoz. In: Sárospataki Lapok, 1895. 9. sz. 166-169. p.

89 Görömbei Péter: Felelet az „Időszerű-e” ez. czikkre. - Válaszul Ujfalussy Béla t. barátomnak. In: Sárospataki Lapok, 1895.13. sz. 255. p.

90 TÓTH Lajos: Vallásfelekezeti magyar unió. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895- 29- sz. 449-451- P-