Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 25 visel. Még arra is kitért, hogy évente váltakozva használná az egyesült egyház az istentiszteleti liturgiában a perikópák szerinti, illetve a szabad textusválasztáson alapuló gyakorlatot. Az egyébként a pesti egyesített teológián végzett Kiss tervének célja első körben a szlovák és német ajkú evangélikusok magyarosítása volt, majd pedig a görögkatolikusok is csatlakozhatnának ehhez a magyar egyházhoz.«1 Természetesen a konfesszionális teológiai nézetek ellenfelei is hallatták a hangjukat. Szlávik Mátyás, evangélikus teológiai tanár ugyanebben az évben arról írt, hogy „dogmatikai köztudatunk” már fejlettebb, akár az uniót is lehetővé tenné. Ez utóbbi azonban nem kívánná meg a „két prot. egyház történethittani alapon kifejlődött egyéni sajátságainak nivellálását vagy a hitvallások egybeolvasztását.” Ezeket sokkal inkább méltatni kellene, méghozzá nem csak a sajátunkat, hanem ki-ki a másik felekezetét is, és akkor lehet végre az evangélium a közös alap.«2 Azonban a nagyszabású tervek és a teológiai fejlődésben való hit sem tudta meggyőzni mindazokat, akik szerint az unió nemcsak lehetetlen, hanem egyenesen - főképp az evangélikus egyház egysége szempontjából - káros is lenne. Az eszme nemességét, végső céljainak helyességét elismerve az óvatosabb evangélikusok - fél szemüket mindig a szlovák hittestvéreiken tartva - határozottan ellenezték az unió megvalósítására irányuló mozgalmat.«3 Összegzésképpen az 1890-es évek első felében kibontakozó unióvitával kapcsolatosan az alábbi megállapításokat tehetjük: Fontos kiemelni, hogy magtik a résztvevők is úgy gondolták, hogy kontinuitás áll fenn a reformkori és a századvégen kibontakozó eszmecserék között. A teológiai fejlődés hívei nem csupán párhuzamosságot, hanem egyenesen az unió irányába mutató teológiai fejlődést állapítottak meg, illetve vetítettek előre a jövőbe. Lényeges megállapítás, hogy a protestáns unió eszméje nemcsak megőrizte a reformkori szekuláris tartalmát, hanem talán még fokozta is azt. Immár a reformációra történő szimbolikus utalások is szinte teljesen elmaradtak, a korábban hangsúlyosabb történeti visszatekintés, melynek célja a protestantizmus múltjára támaszkodva kimutatni a benne inheren- sen jelenlévő vágyat az egységre, immár fel sem bukkant. Sajátos módon, a protestáns unió megvalósítása a millennium apropóján beleilleszkedik egy tágabb összefüggésbe. Míg a reformkorban a speciálisan protestáns reformációi jubileumot próbálták az egész nemzet ünnepévé varázsolni, később, a pátensharc idején egy speciálisan protestáns belügyből alakult ki össznemzeti ellenállás, a századfordulóra már a protestantizmus kérdése teljesen alárendelődik a nemzet nagyobb kihívásainak. Ennek jegyében a protestáns unió is csupán, mint a millenniumi ünnepségek fényét némileg emelni képes törekvés kap valamelyes reflektorfényt. Abból, hogy a protestantizmust alárendelték a liberalizmus tágabb értelmezésének, illetve csupán a magyar nemzeti állam fenntartásában látták létének jogosultságát, 9' Kiss Lajos: A vallási unió kérdéséhez. Visszhang Tóth L. »Vallásfelekezeti magyar unió« című czikkére. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895.36. sz.gó 1-562. p. SZLÁVIK MÁTYÁS: Az »Augustana confessio« magyarul. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895. 47. sz. 748. p. «3 DlXI: Unió. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1895. 30. sz. 238-239. p.
