Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 23 mét félreértették az utóbbi évtizedekben. Ennek hatására a protestantizmus egyre kevéssé tud hatni a társadalomra. Ennek pedig a felekezeti önzés az alapja, amivel szakítani kell, és vissza kell térni a reformáció eredeti alapeszméihez: a szeretet és a világosság terjesztéséhez. A magyar protestantizmus térvesztésének megállítását pedig csak valami grandiózus alkotástól lehet várni: ,A magyar protestantizmus nem ünnepelhetné meg méltóbban nemzetünk fennállásának emlékünnepét, mintha a két protestáns egyház egyesülése által biztosítékát adná annak, hogy a jövőben a nemzet erős oszlopaként akar szerepelni s mint ilyen ujult erővel részt akar venni ama nagy munkában, mely a jövő ezredév Magyarországát felépíti s a társadalmat a sok modern betegségétől megszabadítja.”^ Ugyanez a végeredményben szekuláris, az állam nagyon is világi érdekei felől érkező gondolat húzódik meg Mitrovics Gyulának a reformáció ünnepére íródott dolgozatában, melyben amellett érvel, hogy téves a reformációt pusztán vallási eseményként felfogni, hiszen az első renden a „művelt társadalom és emberiség szellemi törekvésének megnyilatkozása és érvényesítése volt”.8“* A reformációra emlékezni pedig csak úgy lehet méltóképpen, ha végre valahára megvalósítjuk a protestáns uniót. A felekezeti különbségeket csak személyi hiúság és szenvedélyek okozták, ezeken felül kell emelkedni a nemzetiségi harcok idején. Ennek fényében Mitrovics a következőket tanácsolta a magyar protestánsoknak: „Fontoljuk meg az unió eszméjét oly oldaláról és oly esetleges eredményeiben, amelyről még nem igen beszéltünk egymás között. Fontoljuk meg a magyar nemzetiség szempontjából. Ha a magyar protestáns egyház egy erős kapocscsal járul újabbkori életében a magyar nemzeti állam épületének egységéhez és biztonságához, saját felvirágzásának, elvei diadalának és társadalmi hivatásának veti meg megostromolhatlan alapját. Csak ekkor lesz a magyar hazában a reformációnak igaz letéteményese !”8s A felvetett eszmére református oldalról a Sárospataki Lapokban, illetve a Debreceni Protestáns Lap hasábjain érkeztek reflexiók. Nem véletlen, hogy a már többször is idézett Balogh Ferenc ragadott Debrecenben ismét tollat. Balogh alapvetően visszafogott cikkében amellett érvelt, hogy az általa „politikainak” nevezett kiindulópont egy alapvetően „vallási” kérdésben helytelen. Véleménye szerint a helyzet egyáltalán nem érett meg az unióra. Egyrészt az evangélikus szlávok nemzetiségi mozgalma erősebb, mint 1848 előtt volt. Másrészt pedig a teológiai előkészítés is hiányzik. Összességében pedig amellett érvelt, hogy a református egyház természete szerint a szabadságra, az önállóságra és a függetlenségre vágyik, sem az állammal, sem pedig más felekezetekkel nem kíván szorosabb kapcsolatra lépni.* 84 * 86 83 [Hetvény]i , 1895.2. p. 84 Mitrovics Gyula: A reformáció. In: Őrálló, 1894.71. sz. 1. p. 88 Uo. 2. p. 86 Balogh Ferenc: Az egyházi egyesülés (Unió) kérdéséhez. In: Debreceni Protestáns Lap, 1895. 4. sz. 37-39. p. (továbbiakban: Balogh, 1895.)
