Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 21 A fiatal Raffay Sándor, a későbbi evangélikus püspök is meg volt győződre róla, csakúgy, mint Bánó és társai, hogy az ultramontán katolikus irányzat háborúra készül. Velük szemben pedig csak egy unióra lépett, erős protestantizmus veheti fel a harcot. Ennek az egyesülésnek azonban nem szabad a dogmatikai kérdéseket felvetni, mert akkor célt téveszt. A közös munkának egy protestáns napilap és egy közös tanárképző intézet létrehozásában kellene kimerülnie.70 Az óvatosabb evangélikus hangok mellett csak szórványosan hallatták hangjukat a reformátusok a diskurzus ezen korai szakaszában. Az ekkoriban a liberális teológiai irányzat híveként számon tartott Sárospataki Lapokban Csengey Gusztáv, a pataki teológia tanára állt ki az unió mellett. Jellemzően liberális teológiai nézete szerint az unió teológiai értelemben, a liberális teológia terén már meg is valósult. A teológusok szépen ki tudnak egyezni, a köznépet pedig nem is érdeklik ezek a kérdések.71 Egészen másképpen látta a helyzetet, az ebben az időszakban már ereje tudatában lévő, a megelőző évtizedekben a liberális irányzatok között szinte ostromlott várként létező debreceni új ortodoxia. Megerősödésük nyomán előbb a Debreceni Protestáns Lap vált - nevével ellentétben - szinte kizárólagos fórumává a tiszántúli konzervatív református teológiai irányzatnak. Majd emellett a fősodor mellett megalakult Eduard Böhl tanítványi körének lapja, a Szabad Egyház 1884-ben, mely a kálvini reformáció alapelveihez való visszatérést sürgette, jóval határozottabb hangnemben, mint a Debreceni Protestáns Lap. A két fórumot összekötő személy Balogh Ferenc debreceni teológiai tanár volt. így hát nem csodálkozhatunk azon sem, hogy már 1891-ben határozottan kijelentette, hogy a kor kihívásai - melyeket azonosnak tartott az uniót sürgetők által felvázoltakkal - nem a felekezetek egyesülését, hanem éppenséggel ezzel ellenkezően, a különálló felekezeti öntudatok megerősítését kívánják. Balogh szerint, ahogyan minden nemzet az önállóságra törekszik, úgy kell a különféle egyházaknak is a saját identitásuk megerősítésén dolgozni.72 A Protestáns Közös Bizottságnál elakadt uniómozgalom szekerét egy rövid életű, de az t890-es évek politikai helyzetére nézve nagyon is jellemző irodalmi vállalkozás, az Őrálló próbálta újra mozgásba hozni 1894- ben.73 A Bartha Béla és Csengey Gusztáv által alapított, hetente kétszer megjelenő „szabadelvű irányú politikai közlöny” programadásában leszögezte, hogy „a modern felvilágosodás és haladás, a magyar nemzeti állam és a protestantizmus egymással szoros kapcsolatban álló érdekeinek hűséges, de minden felekezeti elfogultságtól és szűkkeblűségtől ment együttes szolgálatát tűzte czélul.”7* Ez a lap volt az, amely talán a legeklatánsabban képviselte ezekben az években a protestantizmus és a magyar nemzeti liberalizmus szoros kapcsolatának, néha szinte azonosításának a tételét. A protestantizmust „az emberi haladás, a szabadelvű világnézet vallásos kép- * 73 74 7» Raffay SÁNDOR: Helyzetünk, - szükségeink. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1892. 43- sz. 365-367- P7* Csengey Gusztáv: Unió. In: Sárospataki Lapok, 1891.7. sz. 145-149. p. 72 Balogh Ferenc: A református öntudat. In: Szabad Egyház, 1891.1. sz. 1-3. p. 73 GACSÁLYI Gábor: Bartha Mór élete és kora. Bp., 2010.117. p. 74 Az „Őrálló” szerkesztősége: Programmunk. In: Őrálló, 1894. t- sz. 1. p.
