Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

18

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

désének. 1894-ben az ellenállást legyűrve olyan módon szabták át az egyházkerület határait, hogy szlovák többsége megszűnjön.®2

Ilyen, több szempontból is feszült, légkörben fogalmazódott meg, és talált immár komoly visszhangra 1890/91 fordulóján ismét a protestáns unió eszméje. Segesváry József református esperes 1890 nyarán még csak közös harcra szólította fel a protestánsokat a katolikusok elleni egyházpolitikai küzdelemben, az 1848: 20. te. végrehajtása érdekében.®5 Ez év decemberében Heiszler József szintén a katolikusok által generált veszélyre hivatkozva szólított fel egyesülésre, melyet ő határozottan megkülönböztetett az uniótól, „unitio”-nak nevezve. Véleménye szerint ugyanis nem szabad a dogmatikai egységesítés erőltetésével a közös harc útjába akadályt gördíte- ni.54 Ilyen előzmények után ült össze 1891-ben a két protestáns egyház zsinata Budapesten. A zsinati ülésekre népes követséget küldtek át egymáshoz, melyek kölcsönösen üdvözölték a másik felekezetet. Ezen beszédek tartalma igencsak érdekes az unió szempontjából. Az evangélikus zsinat megnyitásakor elhangzott beszédek akár református, akár evangélikus részről, számos utalást tartalmaztak a protestáns unióval kapcsolatosan. Szinte mindenki kiemelte, hogy az egység, az egyetértés, a közös munkálkodás mennyire fontos. Azonban a legtöbben hozzá is tették, hogy mindez nem teijedhet ki a dogmatikai kérdésekre, amelyeket nem szabad bolygatnia Az evangélikus zsinat azonban 1891 decemberében megalakította a reformátusokkal közös ügyek intézésére rendelt „Közös Bizottságát”, amely végül 1892 novemberében ülésezett először közösen a reformátusokkal együtt.®6

Az óvatosság egyáltalán nem volt alaptalan. Az evangélikus zsinat következő, 1891 májusában tartott ülésszakán ugyanis kirobbant a botrány, amikor az egységes evangélikus egyház nevének meghatározásáról vitatkoztak. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő ugyanis a vita hevében kijelentette, hogy ő a protestáns unió híve, azt pártolja, és az elmúlt tíz évben, amíg tisztét betöltötte, mindent meg is tett annak elérésére.* 53 * 55 * 57 * A szlovák zsinati tagok ekkor a lutheránus hitvallási iratokhoz való ragaszkodás törvénybe iktatását követelték, ellenkező esetben pedig a zsinat elhagyásával fenyegetőztek.®8 Érdekes módon ekkor derült fény arra, hogy mennyire különbözőképpen is értik az uniót egyesek. Míg a szlovák zsinati tagok kijelentései alapján arra lehet következtetni, hogy ők egy teljes, a dogmatikai kérdésekre is kiterjedő uniótól féltek, addig Bánó József azzal hozakodott elő, hogy a közös bizottság megalakításával az egyház már nyis2 GuÓTH EMIL: Az evangélikus egyházkerületek 1894. évi területi átrendezése. In: Protestáns Szemle, 1999.1. sz. (továbbiakban: GuÓTH, 1999.) 20-39. P53 Segesváry József: Viribus unitis! In: Debreceni Protestáns Lap, 1890. 23. sz. 209- 210. p.

M Heiszler József: Unió. In: Sárospataki Lapok, 1890. 52. sz. 1089-1093. p.

55 Pap Gábor dunántúli ref. püspök üdvözlő beszédét ld. THÉBUSZ, 1895.115. p.

56 A Protestáns Közös Bizottság munkája 1892-1924. Ismerteti SZTEIILO KORNÉL, h. n., 1926. 9-10. p.

57 THÉBUSZ, 1895.145. p.

s8 THÉBUSZ, 1895. 145-146. p.