Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 19 latkozott a protestáns unió kérdésében, az tehát elsősorban egy egyházszervezeti kérdés.59 Mivel a zsinaton kisebbségben voltak, ezért a szlovák evangélikusok a szlovák többségű Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület 1892 augusztusában tartott közgyűlésén hozták fel a kérdést. A nyitrai esperesség szólította fel a közgyűlést, hogy határolódjon el az egyetemes felügyelő zsinaton kifejtett nézeteitől. Az indítványt követő heves vita után „a kerületi gyűlés kimondta, hogy minden, bárhonnét eredő unionisztikus mozgalommal és törekvéssel szemben, hitvallásánál, úgy, amint az a meg nem másított ágostai hitvallásban és a többi symbolikus könyvekben ki van fejezve, híven és rendületlenül megmarad.”59 60 A szlovák evangélikusokra korábban is jellemző volt, hogy - részben taktikai okokból is - nem az uniós tervekkel kapcsolatosan esetenként nyíltan jelentkező magyar nemzeti törekvéseket támadták, hanem az evangélikus hitvallásokhoz való hűségüket hangoztatták, és ugyanezt kérték számon az uniót propagáló hittestvéreiken is.61 A félreértések és a tervezett protestáns unió mibenléte körüli homály hamar eloszlott, amikor Bánó József 1892 őszén, néhány hónappal a dunáninneni kerületi gyűlés után publikálta több protestáns lapban is a protestáns egyházak uniójára vonatkozó tervezetét, melyet a vegyes bizottság elé is beterjesztett.62 Korábban egy egyházi közgyűlésen elhangzó beszédében utalt arra, hogy mi is motiválja őt a protestáns unió megvalósítására: „Ha az unió a két egyházban sikerülne, ez volna a legtermészetesebb felelet és eljárás szemben azon mozgalmakkal, melyek jó idő óta észlelhetők a katholikus egyházban, s melynek éle természetszerűen és kétségtelenül a protestáns egyházak ellen irányul.”63 A Közös Bizottság elé terjesztett programjában Bánó egyértelművé tette, hogy a szeme előtt a két egyház „reáluniója” lebeg, amelyet azonban csak hosszas munkával lehet elérni. Ennek előmozdítására, az eszme kimunkálására és életben tartására pedig a két egyház képviselőiből összeülő vegyes bizottság hivatott.6-* Programja második felében pedig az unió megvalósítása irányába teendő konkrét lépéseket sorolta fel: 1. Mondja ki a zsinat, hogy egyházjogi viszonylatban nem ismer a két felekezet tagjai között különbséget. 2-3. Törekedjenek a törvénykezés és az egyházak alkotmányainak egységesítésére. 4. Két-három évente tartson a két egyház közös egyetemes gyűlést. 5. Hozzanak létre közös pénzalapot. 6-7. Építsenek ki közös oktatási rendszert, lelkész-, tanító- és óvónőképzést. 8. Alapítsanak közösen humanitárius intézmé59 thébusz, 1895.146. p. 60 A Dunáninneni Ág. Hitv. ev. egyházkerület 1892. évi augusztushó 24. s. 25. napjain Pozsonyban [...] tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. H.n., é.n., 1892. 53. sz. 44. p. (Kiemelés az eredetiben.) 61 OndrejoviC, DuSan: Über die Union in der Slowakei. In: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei. Kirchen und konfessionsgeschichtliche Beiträge. Hrsg. Karl Schwarz - Peter Svorc. Wien-Presov, 1996.155. p. 62 BÁNÓ JÓZSEF: A hazai protestáns egyházak uniója. I—II. In: Debreceni Protestáns Lap, 1892.48-49. sz. 381-382., 393-395. p. (továbbiakban: Bánó, 1892.) 63 Homola ISTVÁN: a VI szab. kir. városi esperesség gyűlése és Nagytű Linberger István késmárki lelkész 40 éves jubileuma. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1892. 34. sz. 295- PBÁNÓ, 1892.381-382. p.
