Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
16 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) rarchiai” irányzat elvetését.« A protestáns örökség szerinte a „hierarchico- papistikus katholicizmus” és a hitetlenség elleni tiltakozásban merül ki. Erre a tiltakozásra pedig már csak azért is szükség van, mert a vatikáni zsinat óta egyre hevesebben támadják a katolikusok a protestantizmust. A kollektív protestációt pedig két protestáns felekezet egyesülése segíthetné elő a legjobban. « Tagadhatatlan, hogy Bierbrunner sokkal inkább megelőlegezi, mintsem leképezi a katolikus veszélytől rettegő protestáns közvéleményt. Nem véletlen, hogy az érvei jelentős részét a német teológiai irodalomból meríti. Sokkal inkább magyar talajon született meg Ujj István kétrészes hosz- szú tanulmánya, mely 1886-ban jelent meg a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelőben. Ezt a cikket tekinthetjük a dualizmus kora első, kimondottan a protestáns unióval foglalkozó programiratának. Ujj véleménye szerint a protestáns unió gondolatának genezise tulajdonképpen a protestantizmus eszméjében keresendő, mivel az az egységesülésnek, a fejlődésnek a megtestesítője. Nagyon érdekes módon amellett érvel, hogy a történelem során a kálvinista egyházak - Magyarországon is - támogatták, míg a lutheránusok elvetették az unió eszméjét.« Tanulmánya első felét ezután annak szenteli, hogy bebizonyítsa, miszerint a protestáns unió eszméjének folyamatos története van egészen a 16. századtól a szerző koráig. A reformkori magyar próbálkozás hosszas ismertetése után megállapítja, hogy a bukás okát a következőkben kell keresni: „hyerarchiai féltékenység, nemzetiségi ellenhatás, részint egyházszervezeti differencziák”, a legutóbbi időkben pedig a pátensharc idejéből megmaradt kölcsönös ellenszenv és gyanakodás nehezítette meg a közeledést.« Dolgozatának második fele az, amely a számunkra különösen is izgalmas. Ujj nézete szerint az általa is kívánatosnak tartott uniót az idő magától fogja elhozni, a természetes fejlődés, evolúció eredményeképpen. Meglátása szerint a reformkorban oly heves vitákat kiváltó dogmatikai ellentétek ekkorra már szinte jelentéktelenné váltak, hisz a két legmerevebb dogmát, a reformátusok predestinációját és az evangélikusok úrvacsoratanát az idő „feloldá” annyira, hogy már egyik felekezet sem áll ezen kérdésekben a reformátori alapon. Mindazonáltal Ujj óv a dogmatikai kérdések bolygatásától, hisz ezzel szerinte csak a „hazaellenes szláv elem”-nek adnának alkalmat a harcra. A teológiával kapcsolatos fejlődéshite azt mondatja vele, hogy ráérünk - akár egy évszázad múlva is — a magától békésen kiegyező, a közös pontot megtaláló teológiai fejlődés végén egy zsinattal kimondani az egység tényét. Addig pedig egyetlen dolgunk a várakozás.« A többi akadályt már nem is tartja olyan komolynak. A liturgiái különbségek, a több évszázados tradíciókból eredő ellentétek, illetve a pénzügyi jellegű kérdések mind-mind áthidalhatók némi előzékenységgel és a protestáns testvériség gyakorlásával. Meglátása szerint a közeli jövőben lehetséges és a közös * 44 45 46 47 « BIERBRUNNER GUSZTÁV: Miért vagyunk mi protestánsok? I—II. In: Protestáns Hetilap, 1880.4-5. 25-26. p. 44 Uo., 26., 33-34. p. 45 Ujj István: A protestáns unió története és állása Magyarországon. In: Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1886.1-2., 3-4. sz. 13-14. p. 46 Uo., 28-29. p. 47 Uo., 97-100. p.
