Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 15 kiegyezés után, hogy vegyék le a protestáns unió eszméjét a napirendről.39 Mindez talán hozzájárulhatott ahhoz, hogy ténylegesen évtizedekig nem került elő ez a kérdés. A lutheránus egyház végül 1891-ben végezte el budapesti zsinatán a belső egység létrehozásának munkáját. A teológiai ellentétek kiéleződése helyett az 1870-es évektől egy egészen új jellegű problémával kellett szembenéznie a magyarországi protestantizmusnak: a rohamosan erősödő szekularizációval.i° Ennek felekeze- tenként eltérő megnyilvánulási formáin túl nagyon sok közös, mindkét protestáns egyházra jellemző tünete volt. Ugyanúgy természetesnek tűnik, hogy az elvallástalanodás, illetve az egyházak fokozatos társadalmi térvesztésének megállítására nézve nemcsak hasonló megoldásokat dolgoztak ki, hanem sokszor szorosan együtt is működtek a protestáns felekezetek. így például sorra alakultak a különféle közös protestáns szociális, illetve karitatív egyesületek, intézmények, legkorábban, 1859-ben az Országos Protestáns Árvaegylet, mely árvaházat tartott fenn Budapesten.“*1 A belső problémákon kívül, amelyek a kiegyezést követő évtizedekben foglalkoztatták a magyarországi protestáns felekezeteket, az 1870-es évektől egyre erősödve, majd az 1890-es évekre határozottabban jelent meg a protestáns köztudatban a katolicizmus által megjelenített kihívás. Az I. Vatikáni Zsinat határozatait itthon nem csupán protestáns, hanem általában a liberális körök is elítélték. A katolikus egyházban IX. Pius pápa antiliberális felfogásának térhódításával óhatatlanul közeledett a magyar- országi liberális politikai vezetés és a katolikus egyház konfrontációja. Ebben a küzdelemben a liberális állam joggal számíthatott a protestánsok támogatására is.-*2 Nem véletlen tehát, hogy egyre többször olvasunk a korszak protestáns sajtójában a katolicizmussal - azaz inkább a leggyakrabban az előbbinél szűkebben értelmezett „ultramontanizmussal” - szemben vívandó harcról. Ennek a harcias retorikának a jegyében keletkeznek az 1880-as években a protestáns egység kiépítésére felszólító első írások. A liberális teológiai irány képviselője, Bierbrunner Gusztáv evangélikus lelkész 1880-ban kelt írásában amellett érvelt, hogy a protestantizmus jelenlegi válságából csupán a „merev confessionalismus”-ból történő kilépés, a dogmák megreformálása és az így elérendő protestáns unión keresztül vezet a kiút. Meggyőződése szerint a megelőző 3-4 évtized fejlődése ebbe az irányba mutat. Nem tartja véletlennek, hogy a nagy protestáns intézmények, lapok nevei is tükrözik a közös protestáns identitás erősségét, mely egyik oldalról szemben áll a protestáns felekezeti identitások túlhangsúlyozásával, másrészt pedig kifejezi azt, amit a protestantizmus eleve magában hordoz: a katolikus egyház által képviselt „teokratiai” és „hie- 39 * 41 42 39 Kund SAMU: Anarchikus egyházi strajk. I. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1894. 40. sz. 323. p. 4° Kósa László: A vallási közönyösség növekedése Magyarországon a 19. század közepén. In: Uő: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Bp., 2011. 155-184. P41 GÉRA Eleonóra: Az Országos Protestáns Árvaegylet és árvaháza. In: Reformátusok Budapesten. II. köt. Szerk.: Kósa László. Bp., 2006. 917-941. p. 42 Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában, 1867-1918. München, 1973. (továbbiakban: SALACZ, 1973.) 34-40. p.
