Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában

14

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

tése lekerült a napirendről. Habár egészen az 1880-as évekig nem találunk konkrét felhívást a protestáns unió megvalósítására, a fentebbiek alapján ki lehet jelenteni, hogy a liberális teológiai táboron belül folyamatosan jelen volt, ha nem is beszéltek róla, a protestáns unió iránti vágyakozás. A konzervatívabb irányzat sem felejtette el az uniót, Szeremlei Sámuel, a kortárs, erősen a liberális irányzattal szimpatizáló hódmezővásárhelyi lelkész beszámolója szerint ugyanis az orthodox irányultságúak éppenséggel a liberálisok által erőltetett uniómozgalmat hibáztatták a szabadságharc után egyre fokozódó elvallástalanodás miatt.35 A liberálisok ellenben tevékenységük egyik mozgatójaként, illetve az egész egyház reformálásának céljaként tekintettek ugyanarra a protestáns unióra. Hogy mennyire jelenvaló volt az unió eszméje, azt jól tükrözi egy protestáns egyháztörténeti tankönyv elkészítésére kitűzött pályázati felhívás, mely megadja a tankönyv elvárt tartalmát fejezetekre bontva, az utolsó ilyen egységnek - tehát a szerző koráig tartó legutolsó korszaknak - A protestáns unió kísérlete címet adták.36

A liberálisok által megálmodott Protestáns Egylet már az 1870-es évek végére elhalt, ugyan ténylegesen csupán 1890-ben szűnt meg, de a teológiai küzdelem hevessége alábbhagyott, helyette a két nagy protestáns felekezet más jellegű kérdésekkel találta szemben magát.

Egyrészt az 1870-es évek közepétől újból előtérbe kerültek a nemzetiségi konfliktusok. Az 1868-as nemzetiségi törvény amellett, hogy nem is tartották be, illetve megszegését nem szankcionálták, nem volt elegendő sem a nemzetiségeknek, sem pedig a magyarosítás támogatóinak. Utóbbiak már az 1870-es években elérték, hogy az önkényuralom időszakában felállított három szlovák tanítási nyelvű gimnázium (kettő közülük evangélikus) bezárja kapuit.37 Mindez természetesen' az evangélikus egyházon belül komoly feszültségeket okozott, hisz felvetette az egyházi autonómia kérdését is, melyet az iskolák bezáratására vonatkozó állami rendeletek súlyosan érintettek.

A két nagy protestáns felekezet figyelmét komolyan lekötötte a belső egységesítési folyamat is. Már régóta tervezték mindkét egyházban, hogy összehívják a zsinatot, mely végre minden egyházkerületre kiterjedő, egységes egyházszervezetet hívhat életre. A reformátusok a teológiai disputák tüzében, külön kikötve, hogy a zsinat hittani kérdéseket nem fog tárgyalni, 1881-ben Debrecenben gyűltek össze, és alkották meg az öt egyházkerület részvételével az egységes magyar református egyházat.38 Ugyanerre a momentumra az evangélikusoknál még egy évtizedet kellett várni. Náluk még nehezebb volt az egység ügye, mivel a protestáns pátens nyomán kilépett szlovák gyülekezetek visszatérését és betagolását is el kellett érni. Érdekes adalék, hogy egy visszaemlékezés szerint a volt „patentalista” gyülekezetek visszatérésük feltételeként azt kérték az evangélikus egyház zsinatától a 35 36 37 *

35 Szeremlei Sámuel: Vallás-erkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon. Bp., 1874. 67-68. p.

36 Joó István: Pályázat ev. ref. gimnáziumi vallástani kézi könyvekre. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895.47. sz. 752. p.

37 Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika, 1867-1918. Pozsony, 1995.105. p.

Bucsay, 1985. 214-216. p.

38