Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 9 Habár nem tartozik kimondottan a protestáns unió történetéhez, fontos említést tenni az ún. pátensharcról. 1859-ben ugyanis az uralkodó elérkezettnek látta az időt arra, hogy a protestáns egyházak önkormányzatát átalakítsa, és az uralkodói befolyást hangsúlyosabbá tegye. Ennek érdekében egy pátenst adott ki, melynek bár voltak előzetes jelei, végeredményben mégis a protestáns egyházak megkérdezése nélkül készítették el. A rendeletet a református egyház elutasította, míg az evangélikus egyházon belül egészen a kiegyezésig fennálló szakadás következett be. Ugyanis a szlovák és részben a német egyházközségek elfogadták az uralkodó rendeletét és az abban körvonalazott egyházszervezeti reformokat, és ennek megfelelően alakították át egyházkormányzati szerveiket. A magyar evangélikusok azonban hevesen ellenezték mindezt, így tulajdonképpen a kiegyezésig két párhuzamos egyházszervezet állt fenn magán az evangélikus egyházon belüli Azonban végül a reformátusok és a magyar evangélikusok, megtámogatva a protestáns pátensben nemzeti sérelmet látó nemzeti ellenállás képviselőivel, sikeresen lehetetlenítették el a pátens teljes körű végrehajtását. Az önkényuralom első kudarcaként végül 1860-ban, alig néhány hónappal a publikálása után lemondott a protestáns pátens végrehajtásáról az uralkodó.1! A protestáns pátens története azért is fontos a számunkra, mert egy egész generáció gondolkodását befolyásolták a fentebbi események. Egyrészt sokak szemében nyilvánvalóvá vált, hogy az udvar előszeretettel használja fel a nemzetiségeket a magyarság ellen. Másrészt egyértelmű lett, hogy a szlovák evangélikusok saját nemzeti törekvéseik irányában lojálisabbak, mint az evangélikus egyház egysége iránt.« Az egyházszakadás átélt élménye jóval óvatosabbá tette főként a magyar evangélikusokat a későbbiekben bármiféle, a fennálló egyházi állapotokat - akár csak az egyházon belülről is - megbolygató tervekkel szemben. Harmadszor pedig fontos üzenete volt a pátensharc történetének, hogy a magyar nemzeti liberalizmus és a magyar protestantizmus ügye szervesen összefonódik. Mindez a gondolatkör, a maga történeti igazolásaival, a katolikus oldalról is érkező, más előjelű, de végeredményben megerősítő üzenete nyomán odáig fejlődött, hogy a kiegyezést követő évtizedekben a liberalizmus és a protestantizmus közé mintegy egyenlőségjelet tett a korszak több protestáns gondolkodója.* 14 * 16 A kiegyezést megelőző években még néhány nagy jelentőségű, a következő évtizedek történéseire is komoly hatással bíró esemény történt, melyek befolyásolták a protestáns uniós törekvések megvalósulását. ‘3 Bucsay MIHÁLY: A protestantizmus története Magyarországon. Bp., 1985. (továbbiakban: Bucsay, 1985.) 205-206. p. 14 Szatmári Judit: A református egyház a neoabszolutizmus éveiben, 1849-1860. Bp., 2015. 257-269. p. ‘5 Gottas, Friedrich - Schwarz, Karl: „Patentisten” contra ,Autonomisten”: Das Protestantenpatent von 1859 im Widerstreit der Meinungen. In: Die Reformation und ihre Wirkungsgeschichte in der Slowakei. Kirchen und konfessionsgeschichtliche Beiträge. Hrsg.: Schwarz, Karl - Svorc, Peter. Wien-Presov, 1996.170-171. p. 16 Brandt, 1996.203. p.
