Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában Szász Lajos I. Bevezetés. Protestáns uniós törekvések Magyarországon a reformkorban Tanulmányomban a magyarországi két nagy protestáns felekezet, a református és evangélikus egyházak között létesítendő egység létrehozásával kapcsolatos terveket kívánom megvizsgálni. Míg a protestáns uniómozgalom reformkori története részletes feldolgozásra került már, ugyanez nem történt meg eddig a dualizmus korszakára nézve. Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy a magyar protestáns egyházak egységtörekvéseit immár egészen az első világháború végéig részletesen feltárjam. A tanulmány célja, hogy az unió megvalósítását övező vitát a maga részleteiben ismertesse, illetve az uniót ellenzők és támogatók sajátos érveit és a mögöttük meghúzódó indítékokat feltárja. Meggyőződésem, hogy a protestáns unió olyan, az egész 19. század magyar protestáns egyháztörténetén keresztül folyamatosan jelen lévő kérdés, amelynek az egész korszakon átívelő vizsgálata nagyban hozzájárulhat az újkori felekezeti és közös protestáns identitás tartalmának, illetve folyamatos változásának jobb megismeréséhez. 1. Protestáns uniómozgalom az 1840-es években Magyarországon az 1840-es éveket megelőzően is voltak felvetések a protestáns egység megvalósításával kapcsolatosan. Ennek újkori első felbukkanása 1791-re datálható, amikor is a Pesten, illetve Budán egy időben ülésező evangélikus és református zsinatokon vetődött fel az unió eszméje. Ekkor azonban heves ellenállásra talált evangélikus részről, több egyházkerület képviselete ellenezte az eszmét, amelyet gyorsan le is vettek a napirendről, hogy évtizedekig ne is foglalkozzanak vele újra.1 Mint oly sok nyugatról érkező új eszmeáramlat, a protestáns unió gondolata is csak évtizedekkel annak nyugati feltűnése után jelentkezett nagyobb erővel Magyarországon. Mindez természetesen több tényező együttes hatásának tudható be, ezek közül talán elég csupán egyet megemlíteni. A magyarországi protestáns teológusok szellemi tájékozódásának legfontosabb lehetőségét a peregrináció nyújtotta, amely viszont éppen korszakunkban, 1818/19-től kezdődően egészen az 1820-as évek végégig be volt tiltva, a szabad gondolkodásuk miatt veszélyesnek tartott német főiskolákra utána is csak korlátozottan mehettek a peregrinusok. Ennek fényében talán érthető, hogy a magyar protestáns uniómozgalom kibontakozására egészen az 1840-es évek elejéig kellett várni. Egyáltalán addigra alakult ki az a nyilvánosság, amely a különféle sajtótermékek révén érdemben befogadója lehetett egy ilyen - főként protestáns belügy- ként kezelt - kérdés taglalásának.-------------------- Tanulmány —---------Sz eberényi Andor: Az 1791-ik pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. Pest, 1869. 27. p.
