Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - RECENZIÓK - Gőzsy Zoltán: Szűz Mária segítségével. A turbéki Mária-kegyhely története
168 Egyháztörténeti Szemle XVIH/3 (2017) károk keletkeztek. Az elhúzódó problémát végül az 1977-ben Szigetvárra kerülő plébánosnak, Gulner Jánosnak sikerült - a helyi tanácselnök segítségét elnyerve - megoldania. Gulner mondatai pontosan érzékeltetik a kegyhely szakralitásában bekövetkezett súlypontváltozásokat: „Sokan nem tudnak ám erről a Turbékról. Nem volt ez propagálva sem. [...] Ha jöttek muszlim küldöttségek oda a tanácsházára, akkor ezek mindig oda kivitték őket. Ezek pontosan tudták, hogy ez a Szulejmán hol halt meg. S mint egy szent helyre, ők jöttek oda.” Tanulságként szolgálhat, milyen következményekkel bírnak a helyi lakosság, valamint a lokális hagyományok számára a különböző érdekek alapján indított, politikailag előnyösnek tűnő, tudományosnak gondolt kutatási projektek. A 19. században megindult áthagyományozási folyamatoknak, a 20. századi történeti feldolgozásoknak, régészeti feltárásoknak köszönhetően rögzült az a kép, hogy a kegyhely és a szultán sírhelye közvetlen kapcsolatban állnak egymással. A kötet azonban részben kitérve az elmúlt évek tudományos vizsgálataira, részben saját kutatásokra alapozva vissza- és helyreállíthatja a történeti emlékezetben az eredeti állapotot, vagyis azt, hogy két külön helyszín, két külön kultuszáról van szó. Varga Szabolcsnak az Előszó ban megfogalmazott kijelentése teljes mértékben megállja a helyét: „Ez a kötet mítoszt rombol és egyben kultuszt ápol.” A megalapozott konklúzió révén elhárul az akadálya annak, hogy „újjáéledjen a Mária-kegyhely körüli eredeti katolikus kultusz”. Ennek tükrében különösen érdekes vállalkozás a kegytemplom lehetséges jövőjével foglalkozó fejezet, amelyet Mohay Réka (a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola végzett hallgatója) jegyez. A szerző vallási turizmus tárgykörében készítette a szakdolgozatát. Jelen kötetben Turbék revitalizálásának, spirituális hellyé válásának több lehetőségét is felvázolja, amelyek, ha megvalósulnának - Hal Pál szavaival élve - újra „hálavirág” lehetne a térség katolikusai számára. Mohay rámutat arra a már meglévő adottságra is, hogy a kegyhely része a Mária-út zarándokútvonalnak. A kötet egy igen értékes függelékkel zárul, amelyben Siptár Dániel (a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár munkatársa) a kegyhely 18- 19. századi történetének legfontosabb latin forrásait, elsősorban a Canonica Visitatio-k szövegeit adja közre pontos, igényes magyar fordításban. Siptár munkáját dicséri az is, hogy ő találta meg a jezsuita levéltár anyagából azokat a kútfőket, amelyek pontosan dokumentálják a kezdeti időszakot, így új források bevonásával bizonyítható a kötet tudományos konklúziója a katolikus templom önálló kialakulásával kapcsolatban. A kiadást felvállaló Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóintézete, a szerkesztő, a szerzők, illetve a Szigetvári Várbaráti Kör és a helyi plébániai közösség összefogása révén igen gazdag és értékes képanyag illusztrálja a kötetet, amely így mind tartalmi, mind esztétikai szempontból fontos adalékot és mintát jelent a hazai kegyhely-történetek sorában. (ism.: Gőzsy Zoltán)
