Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.

94

Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017)

hálátlanabb) emberrel / esettel pályafutásuk során nem találkoztak, s mindkét esperesben felmerül Ürmösi ügyeinek rendezése során az a gondolat is, hogy helyesebb volna nem esperesként működniük tovább. Farkas György egy helyen úgy nyilatkozik, hogy ő már a kezdetektől nem támogatta Ürmösi felszentelését, és az egyébként kifejezetten szelíd és finom esperes azt óhajtja, hogy bár a „halál boldog szekere” jönne el Ürmösiért mindenki nyugalma érdekében. Ennyire szélsőséges esperesi megnyilatkozások feltehetően nagyon ritkák voltak (magam az áttanulmányozott években nem találkoztam hasonlóval), s mögöttük egyértelműen az „érdemeden és semmiházi” emberért tett hiábavaló erőfeszítések álltak.

Elképzelhető, hogy Ürmösi Sándor más foglalkozást választva (például hírlapíróként) jobban kiteljesedhetett volna, és nem került volna, illetve nem generált volna ennyi konfliktust. Nem tudjuk, de az bizonyos, hogy sorsának alakulásában nagy szerepe volt egy rosszul értelmezett hivatástudatnak is. A papi pályára, ahogy más lelkészcsaládokban is ez megszokott volt,2»2 már gyermekkorában kiválasztotta az édesapja, mint ez egyik leveléből is kitűnik: „Isten kegyelméből az én családom emlékezettől fogva Statusunk Ekklésiaiban lelkészi szolgálatot folytatott, mely hivatalhoz nékemis szerencsém vala 40 évek folyások alatt, és már hogy Aróni családon ezen hivatalba ne végződjék el, házom gyermekeim közül Sándor fiamot Statusunk szolgálattyára választottam ki eleitől fogva.”21« Ürmösi Sándor három levelében hangsúlyozza a kiválasztottságot, a papi pálya eléréséért viselt szenvedéseket, s azt, hogy magára nézve a legnagyobb büntetésnek tartaná, ha lelkészként nem működhetne tovább; amelyre ha mégis rákényszerülne (kissé illogikus módon), gyermekeit is megesketné a papi pályától való távolmaradásra.2»4 * 293

2»2 Hasonló módon nyilatkozik Kiss Mihály, későbbi háromszéki egyházkor esperesének és Gálfalvi István, későbbi felsőfejéri egyházkor esperesének édesapja is. Azon Papi állapotra [...], mellyre tzéloson szűltelekis, neveltettelekis...” Kiss Mihály fiának, Kiss Mihálynak. Székelyszentmihály, 1834.; „Ditsekedni ugyan nem akarok, mindazonáltal alázatos Instantiám mellett bátorkodom jelentem, hogy eleitől fogva minden én Atyáim Ecclesiastica Fuctioba[!] töltötték életeket ditséretesen, meg szakadás nélkül; tóoonak végezetitől fogva [...] Utánnam következő Fijamot Gálfalvi Istvánt a Sz: Keresztúri Gymnasium méltatlan seniorat, úgy kévántam nevelni, hogy régtől fogva Ecclesiastica Functioba virágzó Familiam ki ne alugyék, hogy bártsak e kitsin Szikrában meg maradgyon, melyre magais készült.” Gálfalvi István Székely Miklósnak. Székelyszentmihály, 1834. szeptember 9.

293 Ürmösi József Székely Miklósnak. Tordátfalva, 1842. május 22.

224 „S ha apostoli characteremtől távozottnak találtam, én magam fogom magamot megítélni, sőt még büntetni, de a bünhödésnek borzasztó eszközével, mert a mire születtem, és jöttem e világra, a Jésusi igazságot hirdetni papi hellyezetben, megszűnők - és midőn letudom szokni[?] két száz évek ólt, hogy családom papi hivatalt folytatni soha is meg nem szűnt, én bennem bévégeztetni elkívánom büntetésül ha leverettetett szivei”. Ürmösy Sándor Székely Sándornak, hn. én. (Érk.: 1846. április 13.) „Tizenkilenc évekig készitém magamot természeti és családi hajlamomnál fogva a papi hivatalra, és hol öröm, hol könyhullatások közt - hol éhezés és szomjak között”. Ürmösi Sándor Székely Sándornak, hn. én. (Érk.: 1847. március 10.) „külömbben jövő Sz: György napkor le tészem hivatalomot a fö tisztelendő ur kezébe - ároni családomba szinte 300 évek lejár-