Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Urmösi Sándor életpályája II. 95 Végezetül arra a kérdésre próbálok választ adni, amely a teljes anyagfeltárás hátterében állt, azaz hogy milyen szerepet tölthetett be Ürmösi Sándor Kriza János gyűjtőhálózatában. A források alapján úgy vélem, néhány dolgot egészen határozottan kijelenthetünk. Először megállapítható, hogy Ürmösi Sándor népköltészeti/néprajzi gyűjtésekkel aktívan az 1850- es évek elejéig foglalkozhatott, de legaktívabb időszaka bizonyosan 1840 és 1844 közé esett. Emellett kijelenthető az is, hogy Ürmösi, más unitárius lelkészekhez és tanítókhoz hasonlóan aktívan részt vett (pontosabban az egyház szegénysége miatt részt kellett vennie) a helyi közösség életében, így maga is tartott és eljárt olyan alkalmakra* 2 * * *^ (például kalákákra), ahol különböző népköltészeti szövegek spontán elhangozhattak.296 Ürmösi Sándor nem volt baráti viszonyban Kriza Jánossal, feltehetően, mint idősebb, tekintélyesebb, a kollégiumhoz és az egyházhoz kötődő személynek, aki népköltészeti füzetek megjelentetését tervezte, adta át gyűjtéseit, de a gyűjtés kivitelezésében konkrét tanácsot csaknem teljesen valószínűtlen, hogy elfogadott volna bárkitől. Ha Kriza János gyűjtői esetében azt a kérdést szeretnénk megválaszolni, hogy voltak-e közöttük gyűjtőegyéniségek, akik akár saját maguk is publikálhatták volna gyűjtéseiket, akkor Ürmösi Sándort közéjük sorolhatjuk abból a szempontból, hogy ő sem ekkor, sem később nem tekinthető Kriza János meghosszabbított kezének, mindamellett, hogy gyűjtései kiadására nem valószínű, hogy képes lett volna. Bár Kriza, az olvasótársaság és a kor eszméi, áramlatai bizonyosan hatottak Ürmösire, de olyan levelezést, amilyet Kriza Tiboldi Istvánnal vagy akár Kiss Mihállyal folytatott, amelyben tanácsokat adott, kérdéseket tett fel, szívességet kért, Ürmösi Sándorral kizártnak tarthatjuk. Minderről az együttműködésről azonban feltehetően egészen más kép élt Ürmösi Sándor fejében. Erre mutat, hogy 1862-ben Krizához írt levelében „vadrózsánkat” emleget, ám néhány hónapra rá, a megjelenő Vadrózsákban nyoma sincs az ő kiemelt szerepének, s Kriza János levelezésében is csupán mint korai gyűjtő és az előfizetők felkutatója van jelen. A Vadrózsák bevezetőjéből az tűnik ki, amit a püspöki iratok és a levelezés is igazol, hogy Kriza János legjobban két közeli barátjával, Kiss Mihállyal és Gálffy Sándorral tudott együtt gondolkodni, közösen dolgozni. Ürmösi Sándor gyűjtéseit Kriza bizonyosan fontosaknak tartotta, hiszen az utolsó pillanatig azon igyekezett, hogy azokat az elkallódástól megóvja. Azonban ahogy tával, utolsó Bátori leszek, erre gyermekeimet is innepélyesen felesketem.” Ürmösi Sándor Kriza Jánosnak. Tordátfalva, 1862. június 26. 295 Adorjáni Gergely, 59 esztendős kisadorjáni címeres nemes tanúvallomása szentháromsági Bereczky Zsigmond, marosszéki hites táblabíró előtt. Kisadorján, 1846. december 22. Ebben Adorjáni Gergely többek között azt állítja, hogy november 22-én, amikor a szentháromságiakkal beszélt Ürmösi Sándor, valójában neki volt törökbúzafejtő kalákája egy Fekete Mózes nevű személy házánál. - MUEKvGyLt. 296 Gulyás Judit veti fel, hogy a falusi lelkészek, tanítók különböző mértékben vehettek részt a közösség életében, s így lehettek részesei spontán mesemondó alkalmaknak. Mivel úgy vélem, ez is egy azon kérdések közül, amit érdemes volna valamennyi gyűjtés és gyűjtő kapcsán megvizsgálni, jelzem, hogy a 19. századi falusi unitárius gyűjtők esetében a lelkész anyagi helyzetéből következően számolni lehet a gazdálkodás és annak munkaalkalmain való részvételükkel. Vö.: GULYÁS JUDIT: „Mert ha Írunk népdalt, mért ne népmesét?” A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában. Bp., 2010. 47. p.
