Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 93 messzebb élők) előtt nem tudja már a közösséget vezető, tiszteletet parancsoló értelmiségi szerepét betölteni, sem (és ez a meghatározóbb) a falu leginkább véleményformáló személyeivel nincsen kiegyensúlyozott kapcsolata. Ürmösi Sándor nyolc egyházközségben teljesített szolgálatot, amelyek közül egyedül Verespatakon nem regisztrálnak a források valamilyen konfliktust. Valamennyi más egyházközségben konfliktusok sora kíséri jelenlétét, amelyeknek a feloldásában maga egyáltalán nem vesz részt, azokon egyedül az aktuális esperes és a püspök munkálkodik. A források néha utalnak arra, hogy a lelkészi szerep bizonyos szegmenseiben, időszakosan jó papként definiálható a működése. Ilyen, amikor feltételezhető, hogy jó iskolát tart (például Vadadon vagy Csekefalván), vagy amikor jó prédikátorként említik. Utóbbi volt feltehetően az oka a kisadoijáni konfliktus kirobbanásának, amikor prédikálásával megnyerte a szentháromságiakat, akik ezután - mint az a korábbiakból ismert - az ő tanácsára panaszlevelet írtak akkori papjuk ellen. 1864-ben Farkas György azt állítja, hogy a nyomátiak „mint papot a templomban szerették,”28« csak a templomon kívül tartották „használhatatlan embernek”. Kriza János 1863-ban azt írja, hogy Ürmösinek „valóban vagyon szép tehetsége, olyanszerű legalább, a mi a közembert vonzani tudja”.* 2«0 Mindezek mellett azonban annyira nem tartották tehetséges, jó szónoknak, hogy prédikációinak kiadása felmerült volna,2«1 vagy akár csak egyszer is szóba került volna a neve egy zsinati prédikáció megtartására. Ürmösi Sándor talán legnagyobb problémája (ami miatt ma már biztosan nem tébolydába utalnánk), hogy a valóságot csak szelektív módon észleli, s az őt körülvevő eseményekből kizár minden olyan elemet, ami rá mint hibás, bűnös, felelős személyre mutatna. Ez a tulajdonság egy lelkészi hivatást betöltő személy életét sokkal jobban megnehezíti, mint ha csupán alkoholista, verekedős vagy parázna lenne, de ezek mellett lojális tudna lenni a falubeliekhez és bűnbánóan kommunikálna a felsőbb vezetés (tehát az esperese, püspöke) felé, vagy ha valamilyen egészen más foglalkozást űzne. Ürmösi Sándor azonban - a források alapján úgy tűnik — sosem hallgatott senki másra (se édesapjára, se bátyjára, se az esperesekre, se a püspökre), csak egyedül a maga feje szerint cselekedett, és hitt abban, hogy minden, amit és ahogy tett, helyes volt. A püspöki iratokból éppen ez a kettősség válik nyilvánvalóvá: a kívülállók küzdelme Ürmösi egy-egy egyházközségben történő megmaradásáért (akár még az illető eklézsia kárára is) és Ürmösi Sándor szavai és tettei, amik valami egészen másra, feltehetően az ő fejében létező valóságra reflektálnak. Szokatlan a korban, hogy egy problémás papért ennyire sokat tegyenek - ez egyértelműen a többgenerációs lelkészcsaláddal és elsősorban bátyja, Ürmösi Sámuel kiemelkedő szerepével magyarázható. Szokatlan azonban az a hang is, amely ezt az esperesek részéről vívott küzdelmet kíséri. Mind Farkas György, mind Árkosi Dénes, de még Kriza János is megjegyzik, hogy ennél nehezebb (és 28« Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1864. december 4. 2«° Kriza János Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1863. augusztus 3. - MUEKvGyLt. FGyl. Ahogy például a Kriza-gyűjtők közül Péterfi Sándor prédikációi több kötetben megjelentek, de Goró István is Maurer-féle pályadíjat nyert prédikációival és Kriza János felajánlotta neki válogatott beszédei kiadását, de ő azt más munkái miatt visszautasította. Vö. Goró István Kriza Jánosnak. Homoródújfalu, 1862. október. 3.
