Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 91 Az objektívnek (s így pártatlannak és elfogulatlannak) tekinthető nézőpontot az egyházközségi jegyzőkönyvek, az iskolai dokumentumok, illetve az Ürmösi lelkészsége alatt működő összesen négy esperes, három püspök és egy püspökhelyettes által írt levelekből ismerhetjük meg. Ezekből - ugyancsak a források jellege miatt - talán többet tudunk meg a korabeli unitárius egyházszerkezetről, az egyház belső működéséről, a szokásjogról és főként az esperesek feladatairól, problémamegoldásáról és személyiségéről, mint Ürmösi Sándorról. Ennek ellenére megkísérlem röviden összefoglalni, hogy milyen kép bontakozik ki az általam használt források alapján Ürmösiről, és ez mennyiben tér el az események általa hitt interpretációjától. Az Ürmösi Sándor életének korai szakaszára vonatkozó források elég szűkszavúak, ennek ellenére megfigyelhetünk Ürmösi életében egyfajta megkésettséget: viszonylag későn kerül a kolozsvári kollégiumba, meglehetősen soká kap önálló lelkészi helyet és 37 évével a korban már idősnek számít, mikor a felszentelése megtörténik. Ezekben az években tűnik a legkisebbnek az Ürmösi személyiségében megmutatkozó ellentmondásosság. Ekkor egy olyan személynek tűnik, akire legfőképpen a kor haladó eszméi hatnak: belép az Olvasótársaságba, feltételezhetően maga is aktívan közreműködik szülőfaluja olvasókörének létrehozásában, népköltészeti gyűjtésbe fog, erről gyűjtési naplót vezet, Kriza János az ő gyűjteményeire alapozva ad ki előfizetési felhívást a Vadrózsákra, előfizetőket gyűjt és Bölöni Farkas Sándoron és a kor utazási divatján felbuzdulva utazást tervez, aminek eseményeit szintén írásban rögzíti és publikálja. A később meghatározóvá váló önfejűsége ekkor még csupán annyiban nyilvánul meg, hogy utazásában nem a mások által bejárt úton halad (nem saját hazáját vagy nyugati országokat választ utazási célul), hanem keletre indul, amerre a korban kevesen mentek, még ha az érdeklődés az idegen országokban élő magyarok iránt már ekkor is erőteljesen létezett. Az ekkor megismert Ürmösi Sándor tehát egy reményteljes fiatalember képét mutatja, akiről azt gondolhatnánk, hogy akár lelkészként, tanítóként vagy akár hírlapíróként is hasznos tagja lehet a reformkori társadalomnak. Az egyetlen olyan esemény, amely a későbbi tények ismeretében jelként értelmezhető (ezek ismerete nélkül azonban véletlennek vagy naivságnak is tulajdonítható): az oláhországi utazásának háttere, egy nem kellőképpen tisztázott, egyoldalúan megismert és általa megvilágított konfliktus megírása, majd (a konfliktus egyik oldalán helyet foglaló személy pénzéből való) publikálása. A későbbi forrásokban ez az ellentmondásosság (haladó eszmékért lelkesedő személy - konfliktushelyzetek aktív résztvevője / kirobbantója) tovább erősödik. Egyszerre van előttünk egy olyan lelkész, aki ismeri a hírlapokat, aki fogékony az azokban megjelenő felhívásokra, aki érzi ennek a médiumnak a súlyát, erejét (hiszen nemcsak felhívja a figyelmet jelentőségére a Székellymagyar szombatosok című munkájában, hanem maga is él vele, amikor székely szótár megjelentetését tervezi). Ő az, aki ebben a munkájába 11285 figyelmeztet a kéziratok elkallódására, összegyűjtésének 285 Emellett az Elbujdosott magyarok... című munkájában is elbeszél egy esetet, amikor a kalugerektől régi könyvek iránt érdeklődik, könyvtárukat kívánja látni, s a kaluger elmeséli, hogy nekik, ott nincsenek régi magyar könyveik, de törökországi bujdosása
