Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 85 Gombos Samut* 252 vagy Derzsi Józsefet, vagy egy bármilyen jó magaviseletű, illő' képzettségű papjelöltet. Török Sámuel beszámolójában szintén azt javasolja, hogy „valami jó nevű és maga viseletű ifjúval nyugtatni meg őket, mert bizony egy ílj kényes állású megyében nem is vágynak Ürmösi szerű papokra ”.253 A vizsgálatról legrészletesebben Marosi Gergely számol be - talán nem véletlenül. Feltehetően azért került bele a vizsgálóbizottságba ő is,254 mivel Kriza János az ügy kivizsgálása mellett más jellegű feladatokkal is megbízta. Marosi levelében először Ürmösi menthetetlen helyzetét festi le, majd rátér az Ürmösi-mesegyűjtemény kalandos megszerzésének leírására. „Ürmösi Sándor, mióta a derék és érdemes bátyja ezt az érdemetlen és semmiházi embert jótéteményeivel annyira elhalmozta, igazán hogy »végtelenül« ivott, talán még egy nap sem volt, hogy részeg ne lett volna kisebb nagyobb mértékben, különösen pedig husvét nagy hetében kétszer is a bot- ránkoztatásig részegen állott fel a kathedrára, a mint ezt hiteles szemtanuk állították. Elküldözte a korcsomára annak a gabonának is nagyobb részit, - a mint ugyancsak hiteles tanuk állítják - a melyet a bátyja által küldött pénzöszvegből az ő és gyermeke számára vásároltunk volt. Az egész eklézsia - a mint a választás eredményiből is méltoztat meglátni a főtisztelendő ur - unanimi voto [egy lélekkel fogadva’] ellen nyilatkozott, nem csak szájjal hanem - ha lélektani ösmeretem nem csal - szívvel és kész akarattal, nem egy vagy más oldalról jövő pressio vagy bujtogatás következtében. Midőn a választás eredményeit tudtára adta néki a bizottmányi elnök Pa- kot István ur, csaknem egészen meg volt zavarodva az esemény reá nézve rettenetes voltának érzetétől; és azután a mint hallom és a feleségem is a tegnap előtt nagy kellemetlenségére éppen szemtanúja is volt, újból inni kezdett, persze most iszik bánatjába, a pappá neveztetése után pedig ivott örömébe. Most a mint éppen ma haliám Csekefalván, a búzával bévetett papi földek hasznát adta el és arra iszik. Sokáig már elhiszem nem fog innya, mert nem lessz mire. De hogy a dologra, s mostani levelem tulajdonképeni czéljára térjek: tudatni kívánom a főtisztelendő úrral, hogy elvégre, valahára nagy bajjal a sokszor emlegetett meséknek, vagy 38 darabnak birtokába jutottam. Mikor a választás megesett, akkor megígérte hogy lehozza vagy hétfőn, vagy kedden, de bizony nem hozta le egyik nap is, hanem lehozta szeredén, s ekkor én nem voltam itthon, csak a feleségem és az kérte tőlle - a mint mondá - azokat az írásokat, a melyek hónya alatt voltak, de a világért sem adta volna oda, mindenként velem akart beszélni és nekem mondani meg az írások felől, a mit akar. Még busult a feleségem, hogy olyan részegen elveszti az írásokat... Hogy tehát velem beszélhessen, én ma délelőtt felmentem hozzá; de hát nincs otthon, azomban egy 252 Az itt említett Gombos Samut - aki egyébként Ürmösi Sándor unokaöccse volt - több eklézsia is szerette volna papjának megnyerni, végül azonban sehol sem lett lelkész, hanem a székelykeresztúri kollégiumnak lett kiváló tanára a következő évtizedekben. Fia, Gombos János a Kanyaró-féle diákgyűjtők egyik legaktívabbja volt. 253 Török Sámuel Kriza Jánosnak. Székelyszentmihály, 1867. május 6. 254 Más olyan eset nem került elém, ahol a kivizsgáló bizottságba ne az egyházmegye lelkészeit választották volna be, hanem kollégiumi tanárokat. Jelenlétét ezért csak a mesegyűjtemény megszerzésével tudom magyarázni, bár feltehető az is (a levél alapján), hogy Marosi Gergely és családja a Székelykeresztúrhoz közel fekvő Csekefalván lakott, vagy valami más okból a faluban sokat tartózkodott.
