Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 79 tem ki magamot, de itten bátor vagyok megírni azt, miért nem mehetett visgálo székünk Nyomátra: azért mert azt mondották nekünk, hogy [?] megtetvesedünk, ha a papi házhoz szálunk, egyebüvé szálni megint csak gyalázatjára vált volna a papnak.”220 Aggodalmát fejezi ki továbbá, hogy Ürmösi Sámuel, a lelkész bátyja esetleg úgy vélheti, hogy ők nem tettek meg mindent Ürmösi Sándorért, holott - nyilatkozik az esperes - „nézze végig akár ki az Ürmösi Sándor élet pályáját, s megfogja látni, hogy senki nem más, hanem ő maga szerencsétlenségének kovátsa”. Összességében pedig Ürmösi mihamarabbi elrendelését véli a legjobb és egyetlen megoldásnak. Amikor pedig pár nappal később Ürmösi két mellette bizonyító iratot küld fel, Farkas György vázolja Krizának azt a konfliktuskezelési stratégiát, a valóságészlelésnek azt a szelektív formáját, ami Ürmösit a kezdetektől fogva jellemzett. „Ő szegény nem hiszi, nem látja a felette lebegő veszedelmet, hozzá égy egy iszákos ember bé áll, s azt hazudja neki, hogy ne féljen, mert nints semmi terhes és veszedelmes ellene való fellépés, csak égy két ember lépett fel ellene, a többi nem részes a panaszban [...] Most esment azt írja, hogy én ötöt halgassamki, s nem tudott 2 héttől fogva vagy hozzám jöni, vagy mentő levelet küldeni, minden más aggódjék miatta, s ö egy lépést sem teszen a megjobbulás felé, mikor a kérelmet közöltetteis[?] a visgálo szék, amint engem kéz alatt tudósítottak, ölj részeg volt, hogy azt sem tudta fiú v léány.”221 Az esperes ekkor is próbálja a helyes útra terelni, kéri, hogy kerülje a pálinka fogyasztását és béküljön meg a hallgatóival, tartson jó iskolát és lássa el példásan a feladatait, mert ő már nem kényszerítheti az eklézsiát a megtartására, s csak akkor fog tudni a későbbiekben is Nyomáton maradni, ha a hívek megenyhülnek az irányába. Ez azonban nem járt sikerrel, ahogy arról az 1865 elejei leveléből értesülünk. Ebben tájékoztatja a püspököt, hogy az a „megjobbithatatlan ember” gabonáját eladni bement Marosvásárhelyre, ahonnan hazafelé már részegen felfeküdt egy szánra, de a lába lelógott és azt feltehetően a sánc oldalába úgy beütötte, hogy most nem tud lábra állni, mindenhová szekérrel kell vinni, a tanítást pedig egyáltalán nem képes ellátni. Ismét próbált a lelkére beszélni, hogy tekintsen „a felette lebegő Damokles kardjára”, gyermekeire, s hogy higgye el, hogy az egyház sem örömmel jut el oda, hogy „valameljik egyházi személjt a sorompon kívül lásson, kezdjen más utat, hadja el a veszedelmes pálinkát”, de ő „minden roszszat tagad, minden jót igér, s mégis éppen azon stádiumban van, ahol volt eddig”.222 Farkas György vívódását is megosztja Krizával és kéri, hogy segítsen dönteni ebben a helyzetben: „ha azt munkálom, hogy az a szerencsétlen ember továbbrais maradjon ott, akkor egy gyülekezetét a vég elenyészésnek örvénye felé vezetem, ha azt mondom, hogy a szeren220 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1864. december 5. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1865. 221 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1864. december 14. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1865. Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1865. elején. 222
