Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
80 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) csétlen ember ott tovább nem maradhat, akkor meglehet reája mondok halálos Ítéletet. Sem égyiket, sem másikat nem akarnám.” Kriza a pap és a hallgatók kibékítését kéri az esperestől, aki mikor úgy érzi, hogy „a kedélyek csillapultak, s némelj halgatokat őis megnyert, s így énis elkövetkezettnek láttam az időt, meljben elmehessek Nyomátra, ha lehet a békeség helyre állítására”.2^ Február 21-én a faluba megérkezve megyegyűlést hívott össze a papság házához. Itt felolvasta az eklézsia levelét, mivel Ürmösi úgy vélte, hogy „az ellene támasztott vádat nem minden Ekklésia tagja osztja, és többen éppen semmit semis tudnak rolla, s akik aláírtanakis, inkább erőltetés, vagy megnem értésből írtak alá. [...] Hosszas vitatkozás, felelgetés, és némi ingerültségek közt abban lett a megállapodás, miszerint ök viszsza vonják a kérelemnek némelj terhelő kitételét, hogy a szegény pap kenyér nélkül ne maradjon: um. a) Hogy a pap Kurvákot jártat a papi házhoz, és azokkal világ láttára dorbézol hetekig, s azután mással cseréli fel. b) Hogy szenteket és Krisztust szidalmazna, c) Hogy a gyermekeket eppen nem tanítaná, d) Hogy a Miatyánkot elvétvén a templomban, azt részegen tette volna, és azért Istent és a szenteket szidott volna. Átaljában minden ölj feladást, mely Criminalitást mutatna, viszsza vonják, azon okbolis, nehogy kenyér nélkül maradjon, és ebben mind azok, akik jelen voltak megegyeztek. Azomban abbanis minyájan meg égyeztek, hogy Ürmösi Sándor alia az ő eláradt részegeskedése miatt nem használható ember, nem tud a népnek vezére lenni, nem hogy valakinek tanácsai tudna adni, de maga házát sem tudja vezetni, háza doncs,224 takaritatlan, a joszag[?] romlásnak indult, saját javai felvigyázására nem alkalmas, s ez miatt nyomorult szükségben sínylődik, a nép szégyenli, hogy papja ilj nyomorult heljzetben, háza ily doncs állapotban van, ők, minthogy az egyik faluban nints tanult ember, azt szeretnék, hogy papjuk nekik legyen tanács-adojok, útba igazitojuk.” Farkas Györgynek ekkor látszólag annyit sikerült elérnie, hogy megígérték, a jövő tavaszig várnak a pap elrendelésével. De hogy mialatt Ürmösiért igyekezett fellépni, benne mi játszódhatott le, milyen érzéseket váltott ki belőle Ürmösi Sándor nyomáti (és korábbi) működése, mutatják a levél zárósorai: „Legjobb volna az ilj emberre nézve, ha a boldog halál szekere eljöne, és elvinné ötöt oda, hol senkinek terhére nem lenne, hanem e nem függ hatalmánál a Püspökségnek, tehát várnunk kell a Gondviseléstől.” Azonban nem a boldog halál szekere, hanem csupán a nyomátiak nyolc pontból álló vádlevele érkezett meg ekkor, amelyben tudatták, hogy nem váiják meg a jövő tavaszt, hanem kérik papjuk Szent György napig való elhelyezését. „Nyomáti tiszteletes Pap Űrmősi Sándor Úrnak kitűrhetetlen botrányos erkölcstelen viseletét, alázatos tiszteletűnk mellett, a következőkbe kéván- tuk elősorolni: I. Minden nap égyformán kábult részeg. 22 223 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1865. február 22. 22<t doncs, dancs: tájszó ’undorító, mocskos’
