Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
70 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) seniort (Kozma Károlyt) nevezzék ki.166 Az eklézsia következő levele már fenyegetőző. Ebben kijelentik, hogy eddig csupán Ürmösi Sámuelnek a konzisztórium előtti tekintélye miatt ódzkodtak attól, hogy törvény előtt bizonyítsák be az Ürmösi Sándor elleni vádjaikat, s bár sajnálnák, ha „Tisz- teletes Lelkészünk a Törvények nyomán meg fosztatik minden élet módjától”, ennek ellenére ismét nyomatékosan kérik elrendelését. Egyelőre várnak a részletes bizonyítással,l6? de ha az elrendelés nem történik meg, akkor, ahogy írják: „műk annak sem vagyunk oka hogy ha Tisztelt Lelkészünk sehol menedéket nem talál [...] Tiszteletes Lelkészünk Szent György napontul Ekklánkban mint Pap nem esmertetik.”168 A kiszabott határidő tehát, ameddig Ürmösi Sándornak más szolgálati helyet kellene találnia: 1863. április 24. Az esperes ekkor személyesen megy vizsgálatot tartani a helyszínre. Március 30-án ott megjelenve azonban „fájdalom! a Tordátfalvi ekklézsiát oly nagy ingerültségben találtam, hogy oda menetelem czéljának előterjesztését sem tudván egészen bévégezni s máris egy hangon és tele torokkal kikiáltá az egész ekklézsia, hogy Ürmösi Sándort jövő Szentgyörgy napon túl papjának semmi esetre einem ismeri, neki soha többé bért nem fizet, - sőt oly szókkalis fenyegetőzött, miket ide írni szükségesnek nem tartok.” A helyzet elég feszült lehetett, mivel Árkosi Dénes kénytelen volt a felbőszült eklézsiára ráparancsolni, „hogyha valaki Ürmösi Sándort, ki még törvényesen convincalva nincsen, bántani merészli, rögtön polgári erőhatalommal fogok ellene fellépni”. A környékben az egyetlen hely „ezen szerencsétlen emberre nézve” Csehétfalva lett volna, de az oda való elrendelését „egy fondorkodó egyén meghiúsította”. Hogy az esperes valóban fontosnak tartja és mindent megpróbál megtenni Ürmösiért, mutatja, hogy levelét így záija: „csak az egy Ürmösi Sándor az, kinek sorsa szinte kétségbe ejtett, és éjjeli nappali nyugtalanságot okoz nekem.” A következő bő két hónapban az ügy minden szereplője megszólal, levelek keresztezik egymást. Ürmösi Sándor saját nézőpontjából adja elő az ügy részleteit,16« a tordátfalviak egyik része Ürmösi mellett szólal fel,1?0 másik része Ürmösi mihamarabbi elhelyezését követeli,1?1 Vitális Mihály, 166 A tordátfalvi unitárius eklézsia Árkosi Dénesnek. Tordátfalva, 1862. február 3. l6? Az eklézsiák a részletes bizonyítással nem annyira a pap iránti együttérzés miatt szoktak várni, hanem mivel a törvény szerint, ha egy hivatalosan panaszoló egyházközségtől elrendelik a papját, akkor a panasz benyújtásával elveszíti a jogát a papválasztásra/papjelölésre. Emiatt igyekeznek csupán nagy általánosságokban jelezni, ha valamiért elégedetlenek belső embereikkel, s csupán ha ennek nincs eredménye és nem sikerült megbékélniük, akkor nyújtják be a panaszokat. 168 11 presbiter a tordátfalvi unitárius eklézsia nevében Kriza Jánosnak. Tordátfalva, 1862. március 8. l6« Ürmösi Sándor Nagy Elek főgondnoknak. Tordátfalva, 1862. április 2. ■?° 36 tordátfalvi Nagy Eleknek. Tordátfalva, 1862. április 2. Levelükben azonban ők sem Ürmösi marasztása mellett vannak, csupán azt kérik, hogy ameddig megfelelő egyházközség számára nem adódna, addig ne váltsák le. *?' 62 tordátfalvi Kriza Jánosnak, hn. én. (Érk.: Tordátfalva, 1862. április 10.) Ebben többek között Ürmösi ellen a következőt hozzák fel: „nem vagyunk képesek fel számítani azon nagy kárt, mely Tiszteletes Lelkész, Ürmösi Sándor Ur által okoztatott, ezen igen békés Eclésiában, nem anyagi Károkot értünk, értyük a szellemieket, nemis Emberre)?] az ingerültség [?] és Naponként elő forduló
