Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.

Ürmösi Sándor életpályája II.

69

ha csak tenni hatalmamban állana; de ez a baj már oly nagyra nőtt, hogy ennek orvoslása részemről lehetetlenségek közé tartozik. Több mint 4. éve, hogy a Tordátfalviakat biztatásokkal, és szép ígéretekkel tartom, s megvallom, hogy vanis előttük anyi tekintetem, mi szerint ez ügyet enyire húz- tam-halaszthattam; s ha szabad valamit magamnak tulajdonítani, aztis hogy Ürmösi Sándor Tordátfalvi rendes Pappá lehetett, s még eddig ott maradhatott, talán nekem lehetne inkább tulajdonítani, mi miatt tekintetem rövidülésével nagyszerű compromissiotis kellett szenvednem; holott Ürmösi Sándor megjobbitására minden ki gondolható eszközököt s utolsó esetben még a reversalis alá szorittatástis162 föl használtam; de mind sikertelen el anyira, hogy nekem az ö megjobbulásához többé sémi reményem; s ki kell mondanom lelkem mindennapi aggodalmával, hogy Ürmösi Sándor a nélkül, hogy egy szépen virágzó Eklézsiát ne veszélyeztessünk jövő Szt. György naponn túl Tordátfalvi Pap sémi estre nem lehet, sőt talán Környékünkben sem; mert ö szerencsétlen erkölcsi rossz óldalról egész környékünkben sokkal ismertebb egyéniség, mintsem legkissebb Ekklézsiánkbanis helye lehetne.”* l63

A levelekben ismét csupán a nagyra növekedett baj csúcspontját láthatjuk, de egyértelmű, hogy ahol az esperes is annyira kétségbeesik, hogy azt írja, hogy „a legjobb akarattal sem tudok többet tenni, mint a menyit tettem; és ez nagyon fáj nekem, s ily esetekben szeretném valóban Esperest nem lenni”, ott valóban igen kevés esély lehet a konfliktus feloldására.

Ebből az időszakból maradt fenn egy olyan Farkas György-levél, amely szerint Kriza János kísérletet tett már ekkor más egyházkor espereseinél Ürmösi (és más keresztúrfiszékiek) elhelyezésére. Farkas György válaszából nagyon határozottan kitetszik az Ürmösi Sándorról alkotott lesújtó véleménye, amelyből az is kiderül, hogy az esperes már Ürmösi felszentelését sem támogatta. Kriza kérdésére 1861 októberében azt feleli, hogy nincsen náluk hely keresztúrfiszékieknek, a Kriza által említettek közül Ürmösi Sámuelt, a kadácsi papot ismeri, „egy bécsületes, jámbor, papi jellemű ember, s nem volnék idegen ide fogadtatni, s akartamis, de nem volt kivihető. A tordátfalvitol [Ürmösi Sándortól — Sz. A.] az Isten a kigyo fiakatis őrizze, én próbáltam vélle, és soha sem akartam, hogy felszentelödjék, s még László Antit,16-» s nemis tettem égyiknekis fejire kezemet, a többit közelebbről nem esmerem az Isten mentsenis, hogy megesmerjem.”l65

Az 1862 februárjában kelt újabb tordátfalvi panaszlevél (immáron 66 aláíróval) sérelmezi, hogy „Ekklezsiank fajdalmát s nyughatatlanságainkot enyhittő választ” nem nyertek, s kérik, hogy a „régebben virágzott”, most „homály borújába süljedett” eklézsiába a szentháromsági papot (Győrfi Sándort), a derzsi segédpapot (Inczefi Dénest) vagy a székelykeresztúri

162 Ez a levél szerint tehát valamikor 1858 és 1861 között Ürmösi Sándornak újból reverzálist kellett adnia.

163 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Fiatfalva, 1861. november 29.

164 László Anti is a korban részegességéről ismert pap volt, de Ürmösi Sándorral ellentétben ő mindig elismerte hibáját, reverzálisokat adott és valahogy megélt az egyházközségekben.

165 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1861. október 20.