Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
68 Bgyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) lennek látja, és úgy véli, hogy legkésőbb a következő év Szent György napjáig egy másik „környékünkön kívüli” eklézsiába kell elrendelni Úrmösi Sándort. Ebben a levélben használja először a később mintegy Ürmösi állandó jelzőjévé váló „szánalomra méltó családostól” kifejezést, >57 Feltehetően nem sikerült távolabb sem helyet találni Ürmösinek, illetve ami ennél még valószínűbb: bíztak abban, hogy Tordátfalván mégis megbékülnek az emberek és megmaradhat ott Ürmösi, s így nem is kerestek számára helyet. A következő panaszos levél ugyanis rövid csendet követően, jóval Szent György nap után, 1861 októberének végén érkezett az espereshez. Ebben azt írják a hívek, hogy a nem teljesen szabályos választás után három évig tűrték Ürmösit, de tovább nem szeretnének várni, mivel - ahogy írják - „Tiszt: Lelkészünk az előtti hibáiból nem hogy fejlődnék, sőt inkáb naponta süljed nem használván kötelezettsége, a szeszes italok gyakorlatába rendkívül merült, úgy annyira, hogy az Isteni Tisztelet szolgáltatására is csak nem mindég zajos fővel áll elé”.1-‘>8 Még más okokat is felhoznak, azonban egyiket sem fejtik ki részletesebben, csak kilátásba helyezik a vádak bizonyítását, ha nem rendelik el lelkészüket („kéntelenek leszünk oly eszközökhöz nyúlni, a mely nem fog kelemetes lenni”). Bár ezt a levelet is csupán 34 személy írta alá, a helyzetet bizonyosan jól ismerő Árkosi Dénes mégis vészjósló hangon kezdi a Krizának írt levelét: „Mit megjósoltam — beteljesedett”, s beszámol a tordátfalvi eklézsia „értelmesebb többsége” által felújított kérésről, amit véleménye szerint többé nem lehet nem meghallgatni és nem orvosolni. *59 Ekkor kerül elő először az ezt követő években általánossá váló dichotómia: a becsületes, mindenkinél jobb testvér, a tevékeny, sok érdemű férfiú, Ürmösi Sámuel és a szegény, szerencsétlen Ürmösi Sándor között, akit szánalomra méltó, nyomorú családjával együtt az előbbi miatt próbálnak újra és újra megmenteni.* 160 161 Árkosi ebben a levelében tesz utalást arra is, hogy Ürmösi tordátfalvi megválasztását nem annyira magának, hanem sokkal inkább az esperes ügyességének köszönheti - s egyúttal láthatóvá válik az is, hogy mennyire nehéz feladata lehetett egy lelkiismeretes esperesnek ekkor. „Én Tekintetes Ürmösi Sámuel Urat Statusunknak ezen tevékeny, és sok érdemű férfiét sokkal inkább tisztelem; másfelől Ürmösi Sándort, kihez engemet Gyermeki emlékekis kötnek101 nyomoru családjával edgyütt sokkal inkább szánom, mintsem az ő válságos ügyét itt alatt jóvá ne tenném, ‘57 Árkosi Dénes Székely Mózesnek. Rava, i860, augusztus 25. (Kiemelés tőlem. - Sz. A.) ‘s8 a tordátfalvi unitárius eklézsia hívei Árkosi Dénesnek, Tordátfalva, 1861. október 29. '59 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Fiatfalva, 1861. november 29. 160 Ürmösi Sámuel Ürmösi Sándor bátyja, a kolozsvári unitárius közélet jelentős, megbecsült alakja. Róla részletesebben vö. tanulmányunk 1. részének Ürmösi Sándor családjáról szóló részét. 161 Nem tudjuk, milyen gyermeki emlékei lehetnek Ürmösi Sándorral kapcsolatosan. Árkosi Dénes a székelykeresztúri kollégiumot valószínűleg Ürmösi Károllyal, a legnagyobb fiúval egyszerre kezdte. - A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története. Szerk.: Fekete János. Kolozsvár, 1993. (továbbiakban: Fekete, 1993.) 143. p. A bizonytalanságról vö. az Ürmösi családjáról írt fejezetet. Árkosi Dénes gyermekkorát Bözödön töltötte, ami Tordátfalvától tekintélyes távolságra található.
