Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
66 Egyháztörténeti S2emle XVIII/3 (2017) A segédlelkészi címet 1858. július 4-ig*44 viseli, amikor édesapja halála bekövetkezik. Ekkor Árkosi Dénes esperes azt tervezi, hogy Szent György napig vár a papválasztással, hogy azalatt Ürmösi Sándor számára is találhassanak valamilyen megfelelő állomáshelyet, mivel a kánon szerint segédlelkészt nem lehet abba az egyházközségbe rendes lelkésznek kinevezni, ahol az korábban segédlelkészként szolgált. J45 Ennek ellenére 1858 szeptemberében az esperes már arról számol be, hogy lezajlott a papválasztás a faluban, s a legtöbben Ürmösi Sándorra szavaztak, így javasolja az ő kinevezését.^6 A választás eredményének Kolozsvárra történő felküldésével azonos időben megindul a panaszos levelek sora is, amelyben az egész bért fizető tordátfalviak jelentős része kéri a választás eredményének érvénytelenítését és új választás kiírását. Levelükben azzal érvelnek, hogy a választás időpontjában olyanok is szavaztak, akiknek arra nem lett volna joguk, a teljes béradó gazdák közül viszont ők harmincán nem voltak jelen.*47 Árkosi Dénes október 15-én a püspökhelyettest‘4R a választás szabályos lezajlásáról biztosítja, s kéri, hogy utasítsa rendre az eklézsiát.‘49 tíz nappal később a tordátfalviak újabb tiltakozó levelet küldenek, amelyben bár azt írják, hogy nem szeretnék kényszerítve érezni magukat „Segéd Lelkész * 146 * 148 149 kellett maradnia. A tordátfalvi jegyzőkönyvek nem emlékeznek meg elhozatalának pontos időpontjáról (csupán az éves költségek között sorolják azt fel). ‘44 Geréb Zsigmondnál júniusi dátum szerepel, de az egyházközségi dokumentumok alapján biztosan júliusban hunyt el az idős lelkész. '45 Emiatt kerülnek nehéz helyzetbe az idős lelkészek/tanítók, akik egyszerre szeretnének biztos támaszt öreg napjaikra (amit általában lelkész/tanító fiukban vélnek fellelni), de közben a fiú maguk mellé rendeltetésével bizonytalan helyzetbe hozzák saját gyermeküket, aki haláluk esetén egyáltalán nem valószínű, hogy kedvező állomáshelyhez juthatna. Ez különösen a már családos segédlelkészeknek jelent nehézséget, mivel ha ilyenkor csak nagyon kicsi egyházközségbe tudják kirendelni őket, akkor saját és családjuk megélhetése kerül veszélybe. Vö.: Az Unitárius vallás közönség Egyházi Törvényei. 289, 728, 938. Canon. - MUEKvGyLt. Ennek az egyházi törvénynek az értelme az volt - ahogy ez magának a kánonnak a szövegéből is látszik -, hogy azok a személyek, akiket egy idősebb lelkész betegsége, öregsége miatt egy módosabb eklézsiába segédlelkésznek kirendelnek, rendes lelkészként ne maradhassanak ott, mivel valószínűleg az érdemeik alapján még nem rendeltetnének ki egy olyan méretű egyházközségbe, s akkor ilyen formában a kirendelés nem lenne becsületes a korban, tevékenységben felettük állókkal szemben. (Az is látható azonban, hogy a kisebb egyházközségeknél ezt a szabályt nem vették olyan szigorúan. Valószínűleg így maradhatott Szentháromságon ifj. Győrfi Sándor apja halála után. Azonban pl. azért kérte Inczefi József esperes fia, Inczefi Dénes elrendelését maga mellől - ahol segédpap volt -, mert Ders már olyan méretű eklézsia volt, ahol biztosan érvényesítették volna ezt a szabályt.) 146 Árkosi Dénes Székely Mózesnek. Tordátfalva, 1858. szeptember 16. ‘47 A tordátfalvi eklézsia 30 tagja Székely Mózesnek, hn. én. [Tordátfalva, 1858. szeptember 16. után] 148 Aranyosrákosi Székely Sándor 1852. január 27-én bekövetkezett halála után a bécsi udvar nem ismerte el az unitárius egyház püspökválasztó jogát és nem engedte püspökválasztó zsinat összehívását, így 1861. július t-jéig, Kriza János püspökké választásáig Székely Mózes egyházi főjegyző látta el a püspöki feladatokat püspökhelyettesként. 149 Árkosi Dénes Székely Mózesnek. Tordátfalva, 1858. október 15.
