Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
64 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) — Tán engem is azok szavai inditának, hogy ezen jegyzékemet tegyem a honi történészeihez. Az elmúlt (és a későbbi) évek püspöki iratainak Ürmösiről szóló részeit olvasva meglepőnek tűnhet, hogy az az Ürmösi, akinek eddig leginkább deviáns, paphoz kevéssé illő magatartását ismerhettük meg, mindeközben régi kéziratok összegyűjtésén, településmonográfiák megírásán munkál, vagy erre próbálja ösztönözni írásaival (és így feltehetően szavaival is) a környék lelkészeit, tanítóit. Az általa megfogalmazott gondolatok a kor szellemi áramlataiba illeszkednek. A haza megismerése, megismertetése, elmaradottságának leküzdése a megörökítés, feltárás, rámutatás, megmentés, továbbörökítés szándéka célként már korábbi, nyomtatásban is megjelent művében, Az elbujdosott magyarok Oláhországban című írásában is felbukkant - akkor azonban még csak sokadrangúként. Közvetlen bizonyítékát nyújtja e kéziratos munka Ürmösi Sándor és Kriza János kapcsolatának is. A mottóul választott idézet Kriza (és a kolozsvári unitárius kollégium) szellemi hatását is mutatja: „Bérczeiden Kincs, völgyeiden Kincs, téreiden Kincs / Kincses hazám benned, mennyi talentum hever.”«6 Ürmösi ebben a munkájában a korai művéhez képest sokkal alaposabb néprajzi feltáró munkát végez, célja is egyértelműen a szombatosok halotti, névadási, étkezési szokásainak (összevetve azokat a zsidók szokásaival), ünnepeinek, néphitük bizonyos elemeinek, oktatásuk módjának és segédleteinek leírása. Közben arról is közvetett adatot nyerhetünk, hogy hogyan gyűjthetett Ürmösi Sándor: „óly frisen emlékezik égy nyolc éves gyermek is, hogy égy krajczárért bár hol kérdjük fel az uttzán elmondja Pécsynek még szerelmi kalandját is másadik nőjével; apja pedig égy kupa lisztért, többet mint a mennyit írok, képes arról elbeszéllést tartani.”«6 Szinnyei József szerint Ürmösi Sándor az 1850-es években a Berde Áron szerkesztette Hetilap munkatársa volt. Lehetséges, hogy Szinnyei helyesen tudta, s Ürmösi dolgozott a Hetilapnak, de végiglapozva valamennyi, 1852 és 1855 között megjelent lapszámot, sem általa aláírt cikket, sem olyan monogramot (vagy írást) nem sikerült találni, ami rá utalt volna. A fent ismertetett források egyértelműen azt mutatják, hogy Ürmösi Sándor bözödújfalusi éveiben aktív szellemi munkát folytatott. Annál különösebb, hogy az erre az időszakra közvetve utaló néhány későbbi püspöki irat alapján milyen lelkésznek ismerték meg őt a bözödújfalusiak. Árkosi Dénes esperes Kriza János püspökhöz írott 1861. novemberi levelében Ürmösi elhelyezésén tanakodva a következőket kénytelen kijelenteni: „ö szerencsétlen erkölcsi rossz óldalról egész környékünkben sokkal ismertebb egyéniség, mintsem legkissebb Ekklézsiánkbanis helye lehetne; csak egy B. Újfalut hozom fel például, mely ha nem legutolsóis, de minden bizonnyal penultima,«7 a közelebbi Pap választáskor előre ki kötötte, hogy '34 KvAKt. Ms. U. 1593. (= Székellymagyar szombatosok...) 1-8. p. «5 Kriza költeményeinek Kovács János által sajtó alá rendezett kötetében a következőképpen szerepel a Sok kincs című vers: „Bérczeiden kincs, téreiden kincs, mélyeiden kincs! / Kincses hazám, benned mennyi talentom hever!” Ld. Kriza János költeményei. Összegyűjt.: Kovács János. Bp., 1893. 33. p. ■36 Kriza, 2013.609. p. '37 penultima: lat. ’utolsó előtti’
