Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 63 századoknak kell lefollyni, hogy Erdéllyország kis hazánkról telies statistikat olvashasson valaki. - Ez a minden jónak - minden nagynak - Felségesnek, és minden rosznak kis hazája, annyi számtalan sokféle anyagi, és történészeti Kincset rejt völgyein - bérczein - téréin - kül a főid színén, benn a testek erein, szétszórva, hogy égy néhány század gyermekeinek azokot feltalálni - azokkal megesmerkedni tökéletesen, vagy közép számitásilag csak hozzájuk is vetni, nem kis feladata lészen. [...] Van é hazánkban csak égy város - égy Falu - égy Völgy - bérez - tér - és barlang, mellyekről történészetileg szólva, egész könyvet ne lehetne írni? - Egy kutat - egy sirűrt - égy főid pinezét, égy vermetskét hányszor áshatunk, hogy azokban óly valami anyagra ne találjunk, mely a szépet szerető világ előtt csudabámulatos - vagytanilag pedig, vagy éppen történészetileg visgálva, jelentékeny ne volna? [...] bizony csak még kezdetén állunk a honkincseinek felfedezésében! - Pedig beh! könnyű volna azokra szert tenni, Természeti lényegeivel megesmérkedvén mintégy megbarákozván? Nincs é minden községnek égy égy értelmesbb tagja, jegyzője, vagy Lelkésze, hogy saját körén mind az illyeseket lassanként felfedezvén, feljegyezné, és a világnak bémutatná? Vannak! magyar lelkészeink - s falusi oskola tanáraink a kor miveltebb osztályába tartozván, képesek akarattal minden szépnek és felségesnek valódi lényegét felfogni, és az által esmereteink tárát sebessen bővítteni a jelen és az utóvilág használatára. Ök Ígérek s ajálják most is kezeiket, hogy ma holnap a zsellyem[!] tenyésztés mivoltával bővebben megesmerkedvén, a népei megkedveltetik, s mint honi kereskedelmi czik az idő rövid folylyamán fog feltűnni! Máris példáját adják a gyümölcs tenyésztésben, czélszerü faiskolák alapítása által, több községekben azokot létesítvén. Lelkészeink a szellemi jóllét mezején is győzelemmel működének, és aval keskeny körükön túl hatnának, de azt mondják, hogy a könyvsajtok kelletni erők kifejtésére, nem áldozatképesek. Azt mondják, hogy nemzetünknek kézirati könyvtár osztállyal nincsenek! külömben a régi század kézirományi öszve gyűjtve volnának! Éppen nekünk áll tisztünkben, hazafiui kötelességünkben mindezeknek össze gyűjtése; vajha minden lelkész hiveikezeken megvisgálná azon tapló nézésű kéz és nyomatbeli irományokot, mellyeket a pórnép bors alá valónak tartván, utoljára még mestergerendáján sem szenvedi meg; nem még régi kalendáriuma közötis, hanem magátol eldobja, vagy legfeljebb gyermekeinek játékul, hogy ne sírjanak átadja, s könyvfogónak ki vágja, nem tudván, nem gondolván, hogy azokban a nemzetnek égy nagyszerű kincse van elrejtve. [...] A két hon hírlapjai s nagyszerű naptárai, nem kevésbé keresiké - nem jutalomigéretekkel biztatnak é minden lelkierejü honfiút, hogy teremtsen . hogy mutasson fel valami újat - különöst, szépet és ritkát a természet országából, mert drágán megveszik, és olcsón adandják át a nagy világnak!! Francia ország főid abrosszát visgálva olvasunk é - látunké égy várost - egy falut - égy Follyót, vagy csak égy pontot az egészből, mellyekről ne tudnánk, ne olvastunk volna valami különöst, mely nélkül ma a nemzet esméret tára csonka volna? - Ellenben hazánk föld abrosszát, bár hányszor szemléljük, mindenkor csudáivá jejegyzük[!j meg magunknak azon sok pontjait, mellyekről soha semmi hirt nem olvastunk, nem hallottunk. - Tegyünk hát mit tehetünk! - Ne szorítkozzunk égygyes községek történeteire, s statistikájára; [...] Érintetlen, jegyzéktelenül ne hagygyuk - így mint égy esmertessük meg magunkkal hazánkot, igyekezvén naponként, annak históriáját és statistikáját kiegészíteni; búvárait napi jegyzékeinkéi segélni, világosítani. - Csak azt ismétlem, mit mások sokszor elmondának.
