Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kasznár Attila: A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában

A taoizmus szerepe a kínai politikai kultúrában

27

arról, hogy ez jó nekik. A Daodejing egyes fejezetei pontosan ezt a célt szolgálják.

„Az ég örök, a föld maradandó. Az ég és föld azáltal lehet örök s maradandó, hogy egyikük sem önmagának él. Ezért képesek örökké élni. Ugyanígy a bölcs ember önmagát háttérbe helyezi s így kerül előre, önmagával nem törődik s így őrzi meg énjét. Nem igaz-e, hogy egyéni érdekeit éppen az által tudja betölteni, hogy nincsenek egyéni érdekei?” (Daodejing VII.)

Tulajdonképpen a felsőbb cél, az egyensúlyban tartott, ezáltal a könnyen kormányzott társadalom kiépítése, amelyhez a kezdet nem is lehet más, mint tudatosítani az egyénben, hogy társadalmilag érdektelen lény, aki csak és kizárólag ezzel az érdektelenséggel válhat eggyé az univerzummal, vagyis nyerheti el az üdvözülést, ami a taoista gondolkodásban egyenlő a halhatatlansággal. Az ideológia szerint az egyénnek nem kell semmiféle követeléssel előállnia az állami vezetéssel szemben, hiszen, ha az individuumnak nincsenek vágyai, akkor az államnak sincs semmiféle kötelezettsége, amelyet teljesítenie kellene, ez pedig kormányzati szempontból az ideális, tipikus állapotnak tekinthető.

Hasonló társadalmi nevelő tartalmat jelenít meg az alábbi idézet is, amelyben leírásra kerül, hogy az egyén akkor lehet boldog, ha semmiféle célja nincs, mivel bármilyen cél elérése sok vesződséggel és fájdalommal jár, ezért, ha az emberek lemondanak a vágyaikról, akkor minimálisra csökkentik az élet során őket érő bántalmak számát.

„A bölcs sohasem művel nagy dolgokat, s éppen ezért képes nagy dolgokat vinni véghez. Aki könnyen ígér, az iránt mindig megfogyatkozik a bizalom. Aki sok dolgot tart könnyűnek, mindig sok nehézre bukkan. Ám a bölcs ember mindent nehéznek tart, s éppen ezért (igazi) nehézséggel sohasem találkozik.” (Daodejing LXIII.)

Az egyénnek a közösséggel, illetve az állammal szembeni elvárásainak leépítését követően gyakorlatilag az állami keretek megtartása is feleslegessé válhat. A végső fázisban kialakult állapot vagy az anarchiának, vagy egy sajátos kommunista ideológiának, esetleg egy despotikus hatalomgyakorláson építkező uralmi rend kiépülésének kedvezhet. Ezt vetítheti előre a következő idézet:

„Ha elvetnék a bölcsességet és a tudást, akkor a nép haszna százszoros lenne. Ha elvetnék az emberséget és az igazságosságot, akkor a nép újra szülőtisztelő és gyermekét szerető lenne. Ha elvetnék a műveskedést és a haszonlesést, akkor tolvajok és rablók nem léteznének többé.” (Daodejing XIX.)

Ha az értelmezés során az a kiindulópont, hogy a Daodejing a konfucia- nizmus tanainak ellenében íródott, akkor az állameszmény nem, vagy csak minimális szerepet kaphat benne - a kisméretű ázsiai faluközösségek idealizálása révén -, mivel csak így látszik megvalósíthatónak az ember és természet tökéletes harmóniájának megvalósítására törekvés akarata. Azonban, ha a fókusz arra irányul, hogy a taoizmus szerepe kiegészíteni a konfucianizmust az egyén jin és jang elvnek megfelelő egyensúlyi állapoté