Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
16 Egyháztörténeti S2emle XVIII/3 (2017) rábban megszerzett „piaci pozícióikat”. így a katolikus Új Ember című folyóirat az 1948-ban megjelenő Van-e szektaveszély? című cikkében a szabadegyházak társadalmi hatását ecsetelte, és az ellenük való védekezés lehetőségeit vázolta. Vető Lajos evangélikus püspök egyik nyilatkozatában aggodalommal figyelte az egyházában mind jobban erősödő adventista és metodista szellemiséget. Ezentúl jelentek meg olyan újságcikkek, könyvek is, amelyek külön foglalkoztak egyes vallásfelekezetekkel. így a református és az evangélikus vezetők a politikai adventizmus ellen cikkeztek, amelynek jelentése Bereczky Albert értelmezésében nem más, mint politikai nyelven a reakció, illetve a Biblia nyelvén a hitetlenség.57 A református egyházzal való kapcsolatuk rendezéséhez hozzájárult a történelmi egyházak egyes köreinek véleményváltozása a korábban lenézett kisegyházakkal kapcsolatban. Az Országos Református Szabad Tanács 1946. június 14-15-i ülésén bűnbánatot tartott a kisebb protestáns egyházak és közösségek irányában tanúsított szeretetlen és elzárkózó magatartásért, részvétlenségért és az elkövetett hántásokért.®8 III.2. A kommunista diktatúra évtizedeiben 1950 nyarán azonban kiderült, hogy az újprotestáns entitások csaknem ugyanazt kapták jutalomul, amit a történelmi egyházak büntetésként. Elvileg megtörtént az állam és az egyház szétválasztása, de lényegében államosították az egyházakat. Az egyházi életet a gyülekezet/templom négy falai közé szorították, és a vallási entitásokat kiszorították a társadalmi szféra jelentős részéből, vagy csupán reprezentatív szerepet tölthettek be. A templomi/gyülekezeti hitéletet, valamint az egyházak kül- és bel- kapcsolatát állami, illetve egyházi eszközökön keresztül ellenőrizték és manipulálták. Lelkészeiknek és a csekély publikációs termékeiknek pedig a szocialista evangéliummal megegyező üzeneteket kellett átadniuk. Az egykori bevett egyházak nem csupán korábbi kiváltságaikat, illetve intézményeinek többségét vesztették el, hanem a korábbi szektaveszély helyett annál egy sokkal veszélyesebb ellenféllel találták magukat szembe, a kommunista ideológiával, vagy más néven a tudományos szocializmussal. A hatalomra jutó pártállam a vallások és eszmék piacát is a saját maga részére kívánta monopolizálni. A Rákosi-korszakban az „új vallási erő” még ha nem is tiltotta be az egyházakat, de adminisztratív lehetőségeit felhasználva konkurenciájának gyors megszüntetésére törekedett. A Kádárkorszakban a pártállam vezetői már érzékelték, hogy a hagyományos vallások társadalmi jelenlétével hosszú távon számolniuk kell. Az ún. „egyházi reakcióval” szemben ezért adminisztratív eszközökkel léptek fel, de a vallásos világnézettel szemben eszmei szinten folytattak harcot. A feltételek azonban egyenlőtlenek voltak. Amíg az állampárt („államegyház”)®« minden lehetséges fórumon (oktatás, média stb.) hirdethette eszméit, és támadhatta a vallásos világnézetet, addig az egyházak csak korlátozott eszközrendszerrel védhették nézeteiket. Sőt az 57 * 59 57 Rajki-Szigeti, 2012. 234. p. 58 SZIGETI Jenő: A kisebb magyarországi egyházak. In: A magyar protestantizmus, 1918-1948. Tanulmányok. Bp., 1987. 252. p. 59 Vallásszociológiai értelemben akár „államegyházként” is tekinthetjük az MDP-t, illetve az MSZMP-t, ha a kommunizmust vallásként (pszeudóvallás) értelmezzük.
