Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata 15 III. A második világháború után III.1.1945 és 1949 között Az 1944 végén, 1945 elején tapasztalható politikai változások eltérő módon érintették a magyarországi egyházakat. A történelmi egyházak politikai és társadalmi pozíciói gyengültek, míg az újprotestáns entitások számára lehetővé vált a közjogi helyzetükért való küzdelem. Ennek érdekében 1944- ben létrehozták az érdekvédelmi szervezetüket, a Magyarországi Szabad- egyházak Szövetségét (MSZSZ, 1951-től Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa /SZÉT/). Kezdetben ugyanis úgy látszott, hogy az ország demokratikus irányban fejlődik tovább, és akár egy amerikai típusú „vallási piac” jön létre. A MSZSZ az egyházpolitikai elképzeléseit az 1945-ben kiadott Szabad államban, szabad egyházak című emlékiratban foglalta össze. A címből kitűnik, hogy az állam és az egyházak viszonyát illetően a történelmi egyházakétól gyökeresen eltérő nézetet vallottak, és azok előjogainak megszüntetésén fáradoztak. Szerintük az új vallási törvénynek az állam és az egyház szétválasztásán kell nyugodnia. Eszerint a polgári ügyekben mindenki engedelmeskedik az államhatalomnak, de az minden lakos számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását és a hitének terjesztéséhez való jogot. A hatóságok pedig nem rendelkeznek azzal a joggal, hogy lelkiismereti kérdésekbe beleszóljanak. Követelték továbbá, hogy egyes egyházak ne szólhassanak bele az állam életébe, illetve, hogy az állami hatóságok ne szolgálják ki egyes felekezetek lelkészeinek érdekeit. Szűnjön meg továbbá annak a lehetősége, hogy tisztán vallási okok miatt hatósági közbelépéssel zaklatnak, bántalmaznak embereket. Ellenezték az egyházak államsegélyből történő támogatását^ A hatalomra jutott politikai erők egyházpolitikai céljai megegyeztek a szabadegyházak legfontosabb követeléseivel. A baloldal átmenetileg szövetségest látott bennük a politikai katolicizmus (valamint a többi történelmi egyház) elleni küzdelemben. Az MSZSZ szintén ellenezte a kötelező hitoktatást, mert szerinte az evangélium értelmében senkit sem lehet kényszeríteni a vallástanulásra. A fakultatív hitoktatás bevezetésével párhuzamosan szorgalmazta, hogy a szabadegyházi szülők maguk dönthessenek gyermekeik hitoktatása felől.1»6 Az 1940-es évek második felében a vallásszabadságot kihasználva az újprotestáns entitások egy része aktív missziós tevékenységbe kezdett, amely létszámnövekedést eredményezett. Az adventisták taglétszáma például néhány év alatt 70 %-kal emelkedett (3608 főről 6107 főre). Esetükben a hozzájuk csatlakozók legalább 80 %-a nem adventista háttérből érkezett. Az új tagok közel fele (44 %) református, míg egyharmaduk (kb. 30- 38 %) római katolikus, és kb. 7 % evangélikus volt. Evangélizációjuk jellege a korábbiakhoz képest nem változott, ami védekezésre késztette a történelmi egyházakat. Utóbbiak ekkor már államhatalmi eszközöket nem vehettek igénybe ellenük. Sőt a baloldal megerősödésével a közvélemény jelentős része ellenük fordult. A történelmi egyházak energiájának jelentős részét ráadásul lekötötte az új politikai rendszer által okozott változásokhoz való igazodás. Lehetőségeihez mérten azonban védeni próbálták ko55 rajki-Szigeti, 2012.218-221. p. 56 Rajki-Szigeti, 2012. 222. p.
