Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
4 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) Az újprotestáns entitások első hívei az 1848-as forradalom előtt (nazarénu- sok 1839 nyarán és a baptisták 1846-ban) jelentek meg Magyarországon. Követői kezdetben katolikus, evangélikus és református családból származó Nyugat-Európában járt városi iparos legények voltak, akik külföldön megismerkedve új vallásukkal, hazatérvén hétköznapi munkájuk közben terjesztették új hitüket környezetükben. Néhány tucatnyi Szentírás-olvasó, Isten-kereső emberről volt szó, akik összejöveteleiken Bibliából olvastak és református zsoltárokat énekeltek. Kis létszámuk miatt nem keltették fel sem a történelmi egyházak, sem a hatóságok érdeklődését 1849 előtt. A katolikus családból származó, nazarénus hitre jutó Hencsei Lajos esete azonban rámutat arra, hogy egy korabeli vallási kereső milyen egyházi fogadtatásra számíthatott. Bertalan Ferenc esperesnél feljelentették ugyanis bibliaolvasás miatt. Az esperes, tudomást szerezve új hitéről, magához hívatta, és „sűrűn záporozó szitkait pofonokkal is megtámogatta.”4 Egészen más légkörű beszélgetéseket folytatott Gasparich Kiüt ferences hitszónokkal, aki barátságosan fogadta. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy a felnőtt keresztségben ugyan nem értettek egyet, de sok mindenben azonos nézeteket vallottak. Gasparich pedig a beszámolójában elismerően nyilatkozott Hencsei bibliaismeretéről. „Semmiféle papnak sem tanácsolom, hogy disputációba keveredjék vele, mert úgyis hiába. [...] E szegény fiatalembert és ennek tudományát s rendíthetetlen hitét elkárhoztatnunk nem lehet.”5 Az 1848/1849-es szabadságharc leverését követően először a hatóságok foglalkoztak velük, mivel kommunisztikus közösségeknek vélték őket. Hencsei Lajos 1842-ben elkészült hitvallásából és a hatósági jelentésekből kitűnik, hogy identitásuk alapját a történelmi egyházaktól különböző tanításuk és gyakorlatuk adta. Szociológiai és teológiai értelemben is szektáról volt tehát szó. Szerinte a templomba járás ugyanis nem egyeztethető össze a hit megvallása alapján megkeresztelt személy hitével. Az állammal szemben azonban lojális magatartásra szólított fel.6 * A nazarénusokkal szemben a baptista misszió már „csírájában” magában hordozta a denominációs jelleget. Magyarországi alapítója - Rottmayer János - kezdettől fogva kapcsolatot keresett a protestáns belmissziói mozgalmakkal.7 Sőt később a skót misszió küldte 1865-ben bibliaterjesztőnek Kolozsvárra.8 Ezt követően több baptista vallású tevékenykedett az ökumenikus beállítottságú, a felekezeti jellegű térítést szigorúan tiltó Brit és Külföldi Bibliatársulatnál kolportőrként. A nazarénusok és baptisták megjelenése a magyarországi „vallási piac” átalakulásának kezdete is egyben. A reformáció kora óta nem jelent meg új vallási entitás az országban, és a 18. század végét követően az egyes vallási entitások közötti erőviszony sem igen változott. A történelmi egyhá4 Kardos László - Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp., 1988. (továbbiakban: Kardos-Szigeti, 1988.) 56. p. 5 Kardos-Szigeti, 1988.67. p. 6 Kardos-Szigeti, 1988.57-59. p. 1 Mészáros Kálmán: A baptista misszió megjelenése. (1846-1873) In: „Krisztusért járva követségben”. Tanulmányok a magyar baptista misszió 150 éves történetéből. Szerk.: Bereczki Lajos. Bp., 1996. 25. p. 8 Uo., 26. p.
