Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hamerli Petra: A Trianont követő „zűrzavar” Lorenzo Schioppa apostoli nuncius szemével (1920. október–december)
A Trianont követő „zűrzavar” Lorenzo Schioppa apostoli nuncius szemével 93 Még a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja - amely a katolikusok legerősebb politikai képviseletének volt tekinthető - sem csupán katolikusokat számlált a tagjai között.63 A helyzet tanulmányozását követően Schioppa öt olyan okot fedezett fel, amelyek miatt a katolikusok kénytelenek voltak együttműködni a protestánsokkal a keresztény pártban. Az első ok a protestánsok erkölcsi fölénye volt. A történelmi Magyarország (Horvátország nélkül) mintegy 18 millió lakost számlált. Közülük kb. 11 millióan voltak katolikusok (9 millióan római, 2 millióan görög szertartásúak). A protestánsok száma 3.974.OOO volt, 2,6 millióan kálvinisták, 1,3 millióan pedig a lutheránus felekezethez tartoztak. Unitáriusnak 74 ezren, ortodoxnak 2.334 ezren, zsidó vallásának pedig 911 ezren vallották magukat. A többiek hét olyan felekezethez tartoztak, amelyeket Schioppa nem tartott fontos tényezőnek. A trianoni békeszerződés által eredményezett határváltozások után kialakult képet Schioppa még nem tudta bemutatni ebben a felterjesztésben, tekintve, hogy a soron következő népszámlálás 1921. január 10-én volt esedékes. Azt azonban a nuncius tudta, hogy az ortodoxok és a görögkatolikusok jelentős hányada határon túlra került, ami a római katolikusok számának növekedését eredményezte, akik így kb. az ország lakosságának 66%-át tették ki. A protestánsok aránya ugyancsak növekedett, s ha a katolikusok közül csak a rómaiakat vesszük figyelembe - Schioppa szerint jó oka volt annak, hogy a görögkatolikusokat nem vették számításba -, akkor a protestánsok száma a katolikusokénak mintegy fele lehetett. A protestáns vallásúak körében nagyobb volt az értelmiségiek aránya, mint a katolikusok között. Ráadásul - mivel vallási egyenjogúságukat önerőből érték el - a felekezeti küzdelem a protestánsok hitének megerősödését eredményezte.64 A második oknak a nuncius a katolikusok erkölcsi gyengeségét tartotta. Bár a katolicizmus az utóbbi években kétségtelenül virágzásnak indult Magyarországon, morálisan korántsem volt olyan erős, mint a protestantizmus. A magyar katolikus egyház erejét az gyengítette, hogy kizárólag anyagi javaira és az állam támogatására támaszkodott. A klérus nagy része - beleértve a szerzeteseket is - elszokott a nem egyháziakkal való kommunikációtól. Mint Schioppa megjegyezte, „a püspökök sem álltak missziójuk magas fokán”.63 Schioppa azonban - legnagyobb örömére — azt tapasztalta, hogy ez a hanyatlás megállt, és 1920-ra a katolicizmus újjászületésnek indult Magyarországon. Ez nagyban köszönhető volt a Zichy Nándor által alapított Katolikus Néppártnak. A magyar katolikusok azonban még így is távol álltak attól, hogy számuknak megfelelő erőt képviseljenek. Ez nemcsak a protestánsokkal szemben jelentett veszélyt, hanem a szabadkőművesekkel szemben is, akiket a nuncius szerint az ateisták és a zsidók támogattak. Ez a liberális és radikális befolyás, amely a 19. század utolsó negyedét és a 20. * 6 63 S.RR.SS. AA.EE.SS. Austria-Ungheria. Pos. 1466-1467. Fasc. 594. Ikt. sz. 155. foil. 47r-5°v- Schioppa jelentése Gasparrinak, 1920. november 23. 64 Uo. 65 „Anche parecchi Vescovi non erano all’altezza della loro missione”. S.RR.SS. AÁ.EE.SS. Austria-Ungheria. Pos. 1466-1467. Fasc. 594. Ikt. sz. 155. föl. 48V. Schioppa jelentése Gasparrinak, 1920. november 23.
