Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
Ürmösi Sándor életpályája I. 63 lozsvárott „Wásárhelyi Mózes Káról urnák, az oláhországi másad ezred érdemes katonagyógyászának” támogatásával. Megjelenése után két helyen - először az Erdélyi Híradóban 1844 márciusában, majd a Regélő Pesti Divatlapban 1844 júniusában110 - közölt róla egy eddig azonosítatlan személy ismertetést, csaknem azonos szöveggel. Ezekből az derül ki, hogy a recenzens is óhajtotta „volna, hogy utazónk kissé mélyebben vizsgálódjék; s minthogy a szomszédországra nekünk is sok okaink vannak pillantani, jó leendett volna teijedelmesebb leiratát s rajzát adni azon városoknak - mindjárt több érdekkel bírna utazása. [...] Mi a szerző nyelvét illeti, az igen rósz; - a könyv sajtó és helyesírási hibáktól szinte hemzseg.” Az utóbbi megjegyzéssel kénytelen vagyok egyetérteni, mivel a nehézkes nyelvezet, a sokszor kusza, követhetetlen mondatszerkesztés nem a kor, hanem Ürmösi Sándor sajátja. Mindkét kritikát erősítik nemcsak az Ürmösi leveleiben tapasztalható hasonló stílusjegyek, hanem az összehasonlítás Szentiváni Mihály útinaplójának élvezetes stílusával, a széles látókörű szerző tájékozottságával, találó megjegyzéseivel, humoros, néhol ironikus leírásaival.111 A könyv keletkezéstörténetét és megjelenését valamelyest magyarázhatja, ha alaposabban szemügyre vesszük a megjelent mű és a kéziratos szöveg112 különbségeit. A Faragó József által cenzúrapéldánynak tartott kéziratról113 114 a következők állapíthatók meg biztosan. 1. A kéziratos szöveg feltehetően nem Ürmösi Sándor autográf kézírása (bár teljes bizonyossággal ez sem zárható ki). 2. Két kéz javítása különíthető el a szövegben. Az egyik kéz szavakat satírozott át (ezzel sokszor olvashatatlanná téve azokat), mintegy tompítva Ürmösi Sándor gyakran igen éles megfogalmazását, a kihúzott szavak helyettesítésére a szöveg mellett több esetben javaslatot is tett. A másik kéz egész oldalakat húzott át, sötétebb tónusú, de szintén fekete tintával. 3. A megjelent szöveg nem maradéktalanul azonos a kihúzott részek nélküli kéziratos szöveggel. Az áthúzott részek többnyire nem kerültek bele a nyomtatott műbe, de vannak olyan szakaszok, amik az áthúzás ellenére benne vannak, illetve olyan bekezdéseket is találunk a könyvben, amelyeknek a kéziratban nyoma sincs. Emellett a teljes szövegre érvényes, hogy valaki a kézirat helyesírását megváltoztatta (javításról nem lehet beszélni, mert a kéziratos és a nyomtatott szövegnek egyként rossz a helyesírása, csupán a hibák különbözőek), szavakat toldott be, változtatott meg. 4. A kihúzott részek szinte minden esetben Sükei Imrére,“4 az akkori 110 Erdélyi Híradó, 1844. március 5. 107. p.; Az elbujdosott magyarok Oláhországban. In: Regélő Pesti Divatlap, 1844. június 16. 764-766. p. (továbbiakban: N.N., 1844.) 111 Nemhiába írta Orbán Balázs is róla: „van Erdélyben tett utazásainak egy igen élénken tartott leirása, mely az akkori viszonyokat tüzetesen tárgyalja, az azon korban szerepeiteket jellemzően ismerteti, s különben is igen szépen van Írva, elannyira, hogy annak kiadása csak nyeremény lenne irodalmunkra nézve.” Orbán Balázs: Székelyföld leírása. 4.1870. 64. p. Idézi: HÚbert, 1986. 7. p. 112 A kéziratról nem tudom teljes bizonyossággal megállapítani, hogy az Ürmösi Sándor autográf irása-e: KvAKt. Ms.C. 337. (=Az Elbujdosott Magyarok Oláh Országban Utazása után irta Űrmösy Sándor 1844.) “3 vö.: Faragó, 1944.45. p. 114 Sükei Imre (Szőkefalva, 1780 k. - Bukarest, 1848) református lelkész, kiemelkedő egyházszervezői tevékenységet folytatott. Ő alapította meg 1615-ben a bukaresti magyar református egyházat, magyarországi, erdélyi, törökországi, angliai
