Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
Ürmösi Sándor életpályája I. 61 ezen kertbe,100 élvezhetik benne a gyönyört, bóldogulniok ismét szabad, a számkivettetés átka alól mentek lehetnek, csak benne is egy tiltott fa van, mellyhez nyúlni sértőleg, ki probáland, halálnak halálával hal meg, ez a Haza, melynek oltárán, a ki nem áldoz, megsértendi, és nem lészen méltó a paradicsomban lakni”.101 Célkitűzésének ismertetését követően Ürmösi Sándor sorra leírta a megismert városokat s az ott szerzett tapasztalatait, illetve - ami miatt a magyar folklorisztika is számon tartja utazását - Nagy-Kimpián (Campulung) városában emlékezetből hat táncszót jegyzett le, amelyeket Toldy Ferenc közvetítésével később Erdélyi János is átvett.102 Az 1841-es utazásának állomásait csak felsorolásszerűen közölte a megjelent kötet második felében. Erről az útról csupán annyi ismert, hogy május 22. és július 15. között öt várost látogatott meg biztosan, amelyek az általa felsorolt103 sorrendben a következők: Tirgovest (Targovifte), Pitest, (Pite§ti), Rimnik (Ramnicu Valcea), Krájova (Craiova) és Brailla (Bráila). Az 1843. évi utazásának leírása teszi ki a könyv nagyobb részét, így ebből utazásának módja és dinamikája is jobban körvonalazódik. Ürmösi Sándor a leírás tanúsága szerint végig gyalogszerrel és többnyire egyedül utazott. Három alkalommal szállt meg olyan személyeknél, akikhez tudatosan ment és ajánlólevele is volt (Cámpinában Demetrake Maxim kereskedőhöz, akinek felesége nagyajtai lány volt, Ploie§ti-ben Barabás József orvoshoz és Bukarestben Vásárhelyi Mózes Károly orvoshoz). Ez az útja nagyjából fele olyan hosszú volt, mint a két évvel korábbi: június 30-án lépte át Havasalföld határát és július 24-én ért újra magyar területre.10-* Utazása során a következő helyeket érintette: Préda-hegy (Predeal, júl. 1.), Bucseszhegy (Bucegí, júl. 1.), Bráza105 falu (júl. 3.), Kis-Kimpián falu (júl. 4.), Nagy*°° Az Ürmösi által felépített hasonlatban a kert Erdélyt, az elhagyott hazát, az édenkertet jelenti. 101 ÜRMÖSY, 1844.2-3. p. 102 ERDÉLYI JÁNOS: Népdalok és mondák. Magyar Népköltési Gyűjtemény. I—III. köt. Pest, 1846-1848.1. X. 78. sz. a. 103 Ld.: ÜRMÖSY, 1844. 80-84. P- Ez a sorrend nem biztos, hogy egyben a települések bejárásának sorrendjét is jelentette. lf,4 Párhuzamként érdemes megemlíteni, hogy alig néhány évvel később, 1851-ben Zajzo- ni Rab István is havasalföldi utazásra indult, és útja során szintén naplót is vezetett. Azonban a két naplóíró nagyon mást látott meg a bejárt területen (amit akár eltérő habitusuk is magyarázhat), és nagyon eltérően értékelték a hazatérést is (ami viszont már egyértelműen az időközben megváltozott történelmi helyzet következménye). A párhuzamra Olosz Katalin hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki. Ld.: Zajzoni Rab István: Bukuresti utazás. In: Uő: Összegyűjtött írások. Brassó, 2004. II. 303-312. p. Az útinaplóról: Olosz Katalin: Zajzoni Rab István ismeretlen útinaplója és diákköri versei. In: Uo., I. 235-264. p. ‘°s Néhány kisebb, a szövegben magyar helyesírással szereplő román helységnevet nem sikerült azonosítanom, így ezek után zárójelben nem szerepel a mai hivatalos román elnevezésük sem. Ezeket a helységneveket más, Ürmösi szövegéből idéző kutatók sem oldották fel. Vö.: Faragó JÓZSEF: Ürmösy Sándor Bukarestben. In: Erdélyi Helikon, 1944. 1. sz. 45-48. p. (továbbiakban: Faragó, 1944.) 45. p.; Olosz KataliN: Egy erdélyi utazó „találkozása” Csorna Sándorral Havasalföldön 1843 nyarán. In: Körösi Csorna Sándor és keleti hagyományaink. Szerk.: Gazda József - Szabó Etelka. Kovászna, 2007.53-60. p. (továbbiakban: Olosz, 2007.) 56-57. p.
