Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.

56

Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017)

Ahogy az előző kijelentés, úgy az is csak feltételezés lehet (amit mindezek mellett is érdemesnek gondolok felvetni), hogy Ürmösi Sándornak esetleg köze lehetett az 1838-ban létrejött tordátfalvi olvasótársasághoz. Nem sokkal Ürmösi Sándor Kolozsvárra érkezése után jött létre Székelyke- resztúron, majd a következő években további három faluban6s (Alsó-Si- ménfalván, Tordátfalván és Medeséren) olvasótársaság. Ezeknek közös jellemzőjük, hogy feltehetően unitárius kezdeményezésre alakultak meg, és a Vasárnapi Újság olvasásának igénye központi szerepet töltött be a megalakulásukban. A tordátfalvi olvasótársaságról kevés információnk van, az azonban valószínűsíthető, hogy idős kora miatt azt nem Ürmösi József, az ekkor már 63 éves lelkész hozta létre. Az ekkori tordátfalvi tanítót,66 Demeter Istvánt az egyik forrás úgy dicséri, mint aki a társaság létrehozásának eszméjét a gyakorlatba ültette.67 Mivel a falvakban ekkor kevés értelmiségi élt, kizárásos alapon gondolhatunk arra, hogy az iskolai szünetben hazalátogatva Ürmösi Sándor, a kolozsvári Olvasótársaság egyik tagja, a Vasárnapi Újság ismerője kezdeményezte a falusi társaság létrehozását.

Ürmösi Sándor kolozsvári diákságáról még három további iskolatörténeti forrás (a Büntetések jegyzőkönyvének 1., a Rerum Scholasticarum 11., illetve a Protocollum Classificationis, vagyis Érdemsorozati jegyzőkönyv 2. kötete68) szolgáltathat számunkra némi adatot. Ezekből azonban messzemenő következtetéseket nem lehet levonni Ürmösi Sándor magaviseletére vagy személyiségére vonatkozóan. Bár a források bejegyzései alapján Ürmösi több alkalommal volt büntetve, többnyire csak kisebb bűnöket követett el, sok esetben pedig betegségre vagy másra hivatkozva végül nem marasztalta el az iskolai esküdtszék. Leggyakrabban egy-egy órát, templomozást, precest („könyörgést”) vagy cantiot („éneket”) mulasztott, s csupán két valamivel súlyosabb vétségben találták bűnösnek: egy esetben megverte egy társát, egy másik alkalommal pedig leszaggatta valakinek a gombja(továbbiakban: BENKŐ, 1966.); Egyed Ákos: Előszó. In: Az utazás divatja. Útleírások, útijegyzetek az 1848 előtti Erdélyről. Szerk.: Egyed Ákos. Bukarest, 1973. 5-26. p. (továbbiakban: Egyed, 1973.); HŰBERT Ildikó: Előszó. In: Szentiváni Mihály: Gyaloglat Erdélyben. Sajtó alá rend.: Húbert Ildikó. Bp., 1986. (Pro Memorial (továbbiakban: HÚBERT, 1986.) 7-28. p.

6s Ezek mellett más településeken is jöttek létre akár ezt megelőzően vagy közvetlenül ez után olvasótársaságok.

66 Az ekkori tordátfalvi tanító Demeter István. Őt az itt említett dicséretet követő évben érkezett panasz nyomán helyezik el 1840 őszén. Derzsi József, a következő tanító ekkor még maga is kollégiumi (és olvasótársasági) diák Kolozsvárott.

67 „[...] egy újj Társasági egyesületis alakíttatott, nem tsak az Ifjúságból; hanem Házasokbólis, mi szerént V. Újság olvasás, vallás, Ének, Erkölcs Tanulás Gazdasági értekeződés mind Tárgyai ezen Egyesületnek - Mellyben minémű elő haladást tettenek, annak bizonyítására egy probátis mutatának bé a Templomban a Visgáló Hivatalnak, mellyben meg elégedésit találván a visitátio midőn szép Hármóniás Éneket zengének, nem tsak hellyben hagyással; hanem ditsérettel koronáztaték a Szorgalomból kitűnt ipar, és elő haladás. - Úgy a szép Éneklésre ezeket Tanittó Mesternek ditséreteis méltán méltányóltatik, valamint azis, a ki indítványba hozta az If- jakra nézve ezen szép Pállyafutást.” - TUEkLt. Számadó Protocollum... (1838. december 2.) 21.

68 Valamennyi megtalálható: MUEKvGyLt.